A csillagászati
horizont (az ábrán) a zenittől
90 fokos szögtávolságban húzódó gömbi főkör az éggömbön,
síkja áthalad a Föld
középpontján. Természetes horizontnak vagy látóhatárnak hívják a földfelszín és az ég látszólagos metszésvonalát.
(Más égitestek esetén, értelemszerűen annak az égitestnek a felszínéről, illetve középpontjáról kell beszélni.)