holográfia, hologram

Lencse nélküli fotográfiai módszer, amellyel térbeli képet lehet előállítani.
Gábor Dénes, magyar származású, Angliában élő fizikus dolgozta ki 1948-ban.
A modern hologramokat lézerfény segítségével készítik.
A fénysugárnyalábot két részre osztják: az egyik közvetlenül (referencianyaláb), a másik a tárgyról verődik vissza a fényérzékeny lemezre, s e két fénynyaláb interferenciája által kialakult képet fogják fel rajta.
Ez a hologram.
A képet a hologramnak a referencianyalábbal való újbóli megvilágítása által kapjuk vissza. Ha természetes fénynél vizsgáljuk a hologramot, akkor az többszínűvé válik.
A hologramokat manapság a hitelkártyákon, igazolványokon, stb. alkalmazzák biztonsági jelként.

Hologramot rögzítő berendezés
A fehér és kék színnel jelölt sugármenetek hologram készítésére szolgának
A pirossal jelöltek a Michelson féle inteferométeres elrendezést mutatják

A felvétel lényege tehát a tárgyról kiinduló hullámfront rögzítése.
Ez úgy történik, hogy a tárgyhullám és egy vele koherens másik síkhullám, az úgynevezett referenciahullám segítségével interferenciaképet hozunk létre, ezt a képet pedig egy fényképlemezen vagy filmen rögzítjük.

A referenciasugarat általában úgy állítják elő, hogy egy nyalábosztóval (féligáteresztő tükörrel (FT) a lézer kitágított nyalábját két részre bontják.
A tárgysugár a t tárgyról, a referenciasugár pedig - más úton vezetve - a T tükörről visszaverődve jut ugyanarra a területre. A fényérzékeny H hologramlemezt is itt helyezik el.

A fényérzékeny lemez adott pontjába érkező tárgy- és referenciasugarak a köztük lévő úthosszkülönbségtől függően erősítik vagy gyengítik egymást, ennek megfelelően az erősítési pontokban feketedés lép fel a lemezen, a kioltási pontokban nem.
Az így kialakult interferenciakép a tárgy- és a referenciahullám közötti fázisviszonyoktól függ, a tárgyhullám fázisát tehát ily módon a referenciahullámhoz viszonyítva sikerült rögzíteni.

Felvételkor a referenciasugár (rs) és a tárgysugár (ts) a hololemez síkjában interferál, ezt az interferenciaképet rögzíti a hologram

A lemezen előhívás után - a tárgy struktúrájának bonyolultságától függően - egyszerűbb vagy összetettebb vonalrendszer látható, ez maga a hologram. Ezen sem a tárgy alakját, sem egyéb jellemzőit nem lehet felfedezni.

A reprodukálás a következő módon történik: abból az irányból, ahonnan felvételkor a referenciasugár a lemezre esett, fényt bocsátunk a hologramra.
A megvilágító fényforrás hullámfrontja a hologramon való áthaladáskor "szétroncsolódik". A rögzített interferenciastruktúrán a hullám (a fázisugrástól eltekintve) ugyanúgy halad tovább, mint a felvétel során, hiszen a világos és fekete csíkok megfelelnek a kioltási és erősítési helyeknek.
Így éppen az a hullámfront fog kialakulni, amely a tárgyról kiindult és amelyet a hologramon konzerváltunk.

Ha a megfelelő irányból nézzük a képet, az az érzetünk alakul ki, mintha a tárgy a maga háromdimenziós valójában állna előttünk.

Ugyanaz a hologram különböző nézőpontból nézve más-más képet ad.

Felhasznált irodalom