Hevesy György

(1885. Budapest - 1966. Freiburg) Nobel díjas (1943) magyar fizikus és kémikus.
1885-ben nagybirtokos családban született.
A Budapesten lévő Piarista Gimnáziumba jár, majd a Budapesti Tudományegyetemen folytatja tanulmányait. 1918-ban itt fizika professzor rövid ideig, a mai D épületben.
Egyetemi évei után több híres kutatóintézetben is megfordul.
Manchesterben Rutherford tanítványa. Itt dolgozza ki a radioaktív nyomjelzés technikáját, amely új lendületet csak mintegy 30 évvel felfedezése után, a mesterséges radioaktivitás felismerése adott, ami új izotópok előállítására adott lehetőséget. Ennyi időre volt szükség az indikátormódszer teljes elvi és gyakorlati jelentőségének kibontakozásához.
Meg kell még említenünk Hevesy egy másik, az előzőtől nem kevésbé jelentős felfedezését, nevezetesen a hafniumot.
Mindig magyarnak tartotta magát, magyar útlevele volt 1944-ig.
Tudományos közleményeinek száma 298.
1966-ban halt meg Freiburgban (Svájc).

A Nobel díj indoklása: "az izotópok nyomjelzőként való alkalmazásáért a kémiai folyamatok tanulmányozásában"
A Nobel-díjak egyik jellegzetes vonása fedezhető fel esetében.
Olyan kutatóról van ugyanis szó, akinél esetlegesnek tekinthető, hogy fizikai, kémiai netán orvosi- fiziológiai díjat kap-e.
Munkásságában mindhárom tudományterület megtalálható.
Életében hol fizikai, hol kémiai intézetekben dolgozott.
A Nobel-díj odaítélésében foglalt munkásságának legszéleskörűbb felhasználása napjainkban egyértelműen az orvosi diagnosztika területe. Vagyis munkássága interdiszciplináris jellegű volt!
Manchesterben Rutherford tanítványa, akitől gyakran idézik a fiatal kutatónak címzett következő mondatot, amely végül is a Nobel-díjas felfedezés alapját képezte:
"- Nos fiam, ha megérdemled a sót a levesedbe, a sugárzó RaD atomokat különítsd el ettől a sok piszkos ólomtól!"
A feladat megoldhatatlan volt, a rádium-D-t nem lehet elválasztani kémiai úton az ólomtól.
Hevesy 1913. január 8-án ezt írja munkatársának, Paneth-nek:
"-Mivel a RaD nem különül el az ólomtól, azt az ólom nyomon követésére használhatjuk, például arra, hogy megvizsgáljuk az ólomsók vízben történő oldhatóságát különböző hőmérsékleteken."
A radioaktív nyomjelzés módszerét Paneth és Hevesy Bécsben, a Császári Akadémia ülésén 1913. április 24-én ismertette:
"- Mint megmutattuk, a radioaktív RaD ólomtól történő elkülönítése mindmáig eredménytelen maradt: egyik kísérlet során sem volt megfigyelhető koncentrációjuk megváltozása. Mért mennyiségű RaD-t adtunk ismert mennyiségű ólom-vegyülethez, azután teljesen összekevertük őket. Akármilyen kis mintát vettünk is ki az oldatból, koncentrációviszonyuk minden kémiai kezelés után ugyanaz maradt. Mivel a radioaktív RaD sugárzása révén sokkal kisebb mennyiségben is kimutatható, mint az ólom, RaD hozzáadása kvalitatívan és kvantitatívan is lehetővé teszi az ólom nyomon követését. A RaD tehát az ólom indikátora lehet."
Hevesy és Paneth 1913. április 30-án küldték el tanulmányukat a Zeitschrift für Anorganische Chemie folyóiratba. Jó fél évvel később, 1913. december 4-én kelt a Natura folyóiratban megjelent írásában F. Soddy vezeti be az izotóp fogalmát egyazon elem különböző atommagjainak megkülönböztetésére.
A RaD, amelyet Hevesy nem tudott elkülöníteni az ólom 210 tömegszámú, neutrondús izotópja, amely 22 év felezési idővel alakul át. Az urán-rádium sorozat tagja, a sorozat kezdőizotópja a 238-as tömegszámú urán és végterméke a 206-os tömegszámú ólomizotóp.
Hevesy módszerének új lendületet csak mintegy 30 évvel felfedezése után, a mesterséges radioaktivitás felismerése adott, ami új izotópok előállítására adott lehetőséget. Ennyi időre volt szükség az indikátormódszer teljes elvi és gyakorlati jelentőségének kibontakozásához. Meg kell még említenünk Hevesy egy másik, az előzőtől nem kevésbé jelentős felfedezését, nevezetesen a hafniumot.
A felfedezés a Bohr elmélet egyik prediktív állítását igazolta. E szerint a ritkaföldfémek száma 14-re korlátozódik, amiből az következett, hogy a 72. elem nem lehetett ritkaföldfém, hanem csak a titánhoz és a cirkóniumhoz hasonló kémiai tulajdonságokkal rendelkező elem.
Bohr elmélete szerint a lantántól kezdve nem a külső elektronhéj épül tovább, hanem a még telítetlen 4f alhéj, ahol 14 elektron fér el, s e alhéj kiépülésével (a 71. elemmel) zárul le a ritkaföldfémek sora. A 72. elem tehát nem tartozhat ide.
Hevesy ennek alapján 1922. nyarán Magyarországon töltött szabadsága alatt elkészítette a 72. elem felkutatását célzó tervét. E szerint nem ritkaföldfémásványokban, hanem a cirkónium ásványaiban kereste és meg is találta a 72. elemet 1923-ban Koppenhágában, melyet Koppenhága latin neve után keresztelt hafniumra.
30 dolgozata foglalkozik ezzel az elemmel.
Többek szerint már ezért a felfedezéséért megérdemelte volna a Nobel-díjat.

Felhasznált irodalom