Helmholtz, Hermann Ludwig Ferdinand von

(1821-1894) Német orvos és fizikus,
Potsdamban született.
Az élettan professzora volt Königsbergben (1849), Bonnban (1855) és Heidelbergben (1858),
majd fizikaprofesszor Berlinben (1871).
A 19. sz. második felében a német tudományos fejlődés kulcsszereplője,
több mint kétszáz publikációja jelent meg, főleg a szemről a fülről és az idegrendszerről.
Ő fedezte fel a belső fülben lévő csiga szerepét, s kidolgozta a színlátás elméletét.
1850-ben megmérte az idegimpulzus sebességét.
1851-ben kifejlesztette az oftalmoszkópot (szemtükör).
Foglalkozott termodinamikával is. Tőle származik az az elmélet, amely szerint az energia valamennyi formája egyenértékű.
Felfedezte az energia megmaradást (1847) sok példát hozva az alkalmazására, és bevezette a szabad-energia fogalmát.
Nevét a Gibbs-Helmholtz tétel őrzi.
1883-ban nemesi rangot kapott.
Charlottenburgban halt meg.

Felhasznált irodalom