(1883 - 1950) Nobel-díjas angol kémikus. Chorleyban, Angliában született.
1906-ban a Manchesteri Egyetem szerzett diplomát.
Ezután a kémia tanszéken maradt asszisztensként.
1909-ben ösztöndíjjal a Göttingeni Egyetemre került, Otto Wallach tanítványaként. 1910-ben itt szerezte meg a PhD fokozatot.
1911-1912 között a londoni Imperial College of Science and Technology fődemonstrátora.
1912-től a skóciai Szent András Egyetemen előadó. Itt csatlakozott a szénhidrátkutatáshoz.
Az első világháború alatt a gyógyszer és vegyszergyártást felügyelte.
A háború után visszatért a laboratóriumába és újra oktatott.
1920-1925 a Durhami Egyetem szerveskémia-professzora.
1925-1948 között a Birminghami Egyetem kémiaprofesszora.
Az 1920-as években egyszerű szerkezetű monoszacharidok kutatását végezte. 1926-ra meghatározta a glükóz szerkezetét (Haworth-projekció).
Később kutatásait kiterjesztette a diszacharidokra. Megállapította a szacharóz, laktóz, a maltóz és más cukrok összetételét.
1929-ben jelentet meg a A cukrok összetétele című könyve.
1927-ben Szent-Györgyi Albert a Cambridge-i Egyetemen izolált egy új általa hexuronsavnak elnevezett szerves savat, és a skorbutot megelőző C-vitaminnal azonosította. Haworth határozta meg a vegyület szerkezetét és átnevezte aszkorbinsavra (skorbutellenes sav).
1933-ban munkatársaival együtt sikerült laboratóriumban is szintetizálnia az aszkorbinsavat, az az első mesterségesen előállított vitamint.
Később a bakteriális poliszacharidokat kutatta.
1937-ben megosztott kémiai Nobel-díjat kapott a szénhidrátok és a C-vitamin kutatásában elért eredményeiért.