hangmagasság
(normál a hang, zenei hangok)

A hanghatás azon jellemzője, amely szerint a hallgatók adott hangot viszonylagosan magasnak vagy mélynek ítélnek meg.
Az a magasság, amelyen egy zenei hang megszólal és amelyre a hangszereket hangolják, időről időre változik. A jelenleg érvényes szabványt, miszerint a normál a hang, a = 440 Hz (hullám/s) a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet 1955-ben fogadta el.
Abszolút hallása annak van, aki bármely magában megszólaltatott hangot képes hiba nélkül felismerni. Ez rendkívül ritka, általában a zenészek is csak relatív hallással rendelkeznek. Ezért használják pl. a hangvillát az énekkarok "behangolásakor".

Zenei hangok frekvenciái (temperált skála, egyvonásos oktáv)

Hang
c1
cisz1
d1
disz1
e1
f1
fisz1
g1
gisz1
a1
aisz1
h1
f (Hz) 261,626 277,183 293,665 311,127 329,628 349,228 369,994 391,995 415,305 440,000 466,164 493,883

 

Példa:

A témával szemléletesebben foglalkozom az Érdekességeknél a Hangok birodalma részben.

Az alábbi számológép a hang terjedési sebessége, a hullámhossz és a frekvencia közötti összefüggés alapján két megadott értékből kiszámítja a harmadikat. Pl. 340 m/s terjedési sebességgel számolva, az ember által még hallható legményebb hang (16 Hz) hullámhossza 21,25 m, a jófülüek által még hallható legmagasabb hang (20 kHz-es) hullámhossza 1,7 mm.

A három adatmező közül kettőnek adjon értéket, majd kattintson az egérrel a Számít gombra!

Terjedési sebesség m/s

Frekvencia Hz

Hullámhossz m

Felhasznált irodalom