hajtóanyag
(rakéta-üzemanyag, szilárd hajtóanyag, homogén szilárd hajtóanyag, heterogén szilárd hajtóanyag, folyékony hajtóanyag)
1.
Robbanóanyag, amely nagy erejű
és tartós nyomást hoz létre, ami pl.
a lövedék fegyverből történő kilövéséhez szükséges.
Miután felfedezték a nitroglicerin
és a nitrocellulóz erős robbanási
tulajdonságát, megpróbálták a robbanó hatást mérsékelni és így hasznos hajtóanyaggá
alakítani. Különféle zselatinkeverékek,
főként a cordite hozott sikereket.
2.
Rakéta-üzemanyag, amely nem a
nyomást, hanem a gázok
nagy sebességgel történő kiáramlásának
tolóhatását használja
fel (így mozgatható a rakéta légüres
térben).
Számos fajtája létezik, amelyeket alapvetően kétféle típusba sorolnak:
- szilárd hajtóanyagok
lehetnek
homogén szilárd hajtóanyagok, amelyek kötött formában tartalmazzák
az oxigént (pl. oldószerrel zselatinált nitrocellulóz)
heterogén szilárd hajtóanyagok, amelyekben a tüzelőanyaghoz
kristályos szervetlen só (pl. ammónium-nitrát, kálium-perklorát) formájában
keverik az oxigénhordozó anyagot, amelyet valamilyen kötőanyagba, pl. poliuretánba
ágyaznak.
Elterjedt szilárd hajtóanyagok a berillium-hidrid
(üzemanyag), finom alumínium
por (üzemanyag) és ammónium-perklorát
(oxidálószer) keveréke gumiszerű
anyagokkal (pl. polibutadién-akrilnitril-polimer (PBAN) vagy terminált hidroxil-polibutadién
(HTPB)) szilárd keverékké
megkötve, melyek üzemanyagként is szolgálnak.
Régebben préselt fekete lőport is használtak, ezt ma már csak kisebb rakétákban
alkalmazzák.
- folyékony hajtóanyagok
a legelterjedtebb üzemanyagok: kerozin,
folyékony hidrogén,
hidrazin, etanol
a legelterjedtebb oxidálóanyagok: cseppfolyós
oxigén, nitrogén-tetroxid,
hidrogén-peroxid
Az űrrepülőgépek fő hajtóműve folyékony, két segédrakétája szilárd hajtóanyagú