földrajzi szélesség és hosszúság
(földrajzi fokhálózat, szélességi kör, hosszúsági kör, Északi-, Déli szélesség, Keleti- , Nyugati hsszúság, Északi sarkkör, Ráktérítő, Egyenlítő, Baktérítő, Déli sarkkör, szélességi- , hosszúsági vonalak /meridiánok/, Greenwich meridián, nagyváradi váron keresztülhaladó kezdő délkör)

Földrajzi fokhálózat. A térképészet két dimenziója.
Két alapköre az Egyenlítő és a Greenwich meridián.
Az Egyenlítő Északi- és Déli-félgömbre, a Greenwich meridián Keleti- és Nyugati-félgömbre osztja a Földet.
Mindkét alapkört 360 egyenlő részre (1-1 foknyi ívdarabra) osztották. Minden fokon áthalad egy-egy szélessági kör, illetve hosszúsági kör.
A szélességi körök számozása az Egyenlítőtől (0°) É-ra az Északi szélesség 90°-áig (Északi sark) és D-re a Déli szélesség 90°-áig (Déli sark).
A hosszúsági körök számozása a Greenwich meridiántól indul (0°, illetve 180°), ettől Keletre a Keleti hosszúság és Nyugatra a Nyugati hosszúság 180°-áig terjed.

A földrajzi fokhálózat segítségével a földfelszín bármely pontjának helye megadható az Egyenlítő és a Greenwich meridiántól, fokokban kifejezve.

(Házam koordinátái pl. Ész 47°52'36,96" Kh 21°43'13,61")

Egy pont szélessége a Föld felszínén az Egyenlítőtől (szélesség = 0°) É-ra vagy D-re való szögtávolságát jelenti;
a sarkok 90° szélességen vannak; a szélességi vonalak párhuzamos, K-Ny irányban futó körök, amelyek azonos szélességen lévő pontokat kötnek össze.
Egyfoknyi szélességkülönbség nem mindig ugyanakkora távolságot jelent, mivel a Föld nem tökéletes gömb.
Az Egyenlítő mentén ez 110,551 km; 45° szélességen 111,130 km.

Fontos szélességi körök:
Északi sarkkör (Ész. 66° 30')
Ráktérítő (Ész. 23° 30')
Egyenlítő (0°)
Baktérítő (Dsz. 23° 30')
Déli sarkkör (Dsz. 66° 30')

A hosszúsági vonalak (meridiánok) É-D irányban futó körök, amelyek a sarkokon találkoznak;
a hosszúságot a 0°-ként meghatározott Greenwich meridiántól számított távolsággal mérik, amely 180°-ig terjedhet K és Ny felé.
Az Egyenlítőn az egymástól 1°-ra lévő hosszúsági körök közötti távolság 111,32 km.
Ez 45°-on 78,848 km-re csökken, a sarkokon pedig nulla.

A hosszúsági vonalak története
Már a térképészet feltalálói, az ókori görögök is kijelöltek kitüntetett szerepű kezdő délkört az i.e. 4. század végén Dikaiarkhosz a Rodosz városán keresztülhaladó észak-déli vonalat, az i. sz. 2. században Ptolemaiosz feltehetően a mai Kanári-szigeteknél húzódó meridiánt választotta.
A következő évszázadokban, kis túlzással, annyi kezdő délkört határoztak meg, ahány kartográfus adta térképkészítésre a fejét.
A különböző tudósok, később csillagvizsgáló intézetek általában saját helyük, esetleg az adott királyi udvar pozíciója, máskor valamilyen elmélet alapján határozták meg a 0° hosszúság pozícióját.
Mivel észrevették, hogy a Föld mágneses pólusai nem esnek teljesen egybe a sarkokkal, egyes tudósok feltételezték: van olyan délkör, ahol ez a kitérés megszűnik, és úgy gondolták, ez lenne a kelet-nyugati „egyenlítő”, azaz a természet által kijelölt kezdő meridián.

Mint szinte mindennek, ennek is van magyar vonatkozása.
Mátyás király idején, amikor az Itáliában tanult és az asztronómia tudománya iránt érdeklődő Vitéz János váradi püspök 1455-ben létrehozta az ország első csillagvizsgáló intézetét Nagyváradon, még messze nem volt konszenzus a kérdésben.
Vitéz a kor egyik híres csillagászát, a bécsi Georg Pauerbachot hívta meg az intézet vezetésére, de ő maga helyett végül legtehetségesebb tanítványát, a Regimontanus néven publikáló Johannes Müllert küldte el. Az obszervatórium egyebek mellett a Hold és a csillagok helyzetére vonatkozó megfigyeléseit a Tabula Varadiensis című munkában gyűjtötték össze, amelynek adatait mások mellett Brache és Kepler is használta később. A földrajzi hosszúság meghatározására a váradi csillagvizsgálóban természetesen egy saját, éppenséggel a nagyváradi váron keresztülhaladó kezdő délkört jelöltek ki.
A csillagászati megfigyeléseket nemcsak a tudományban, de a navigációban is használták, különösen a nyílt tengeren hajózó kapitányok, akiknek az égitestek állásán kívül semmilyen más viszonyítási pont nem állt a rendelkezésükre. Mivel ekkoriban a Tabula Varadiensis volt az egyik legpontosabb elérhető gyűjtemény, másolatait a nagy földrajzi felfedezéseket véghezvivő felfedezők egy része is magával vitte - például Kolumbusz Amerika felé tartó hajóján is volt egy példány belőle.
Okkal mondhatjuk tehát, hogy a világtörténelem folyását is alapjaiban megváltoztató felfedezések korában (és a navigációs térképek többségén egészen a 17. század második feléig) bizonyos értelemben Nagyvárad számított a világ közepének.

Felhasznált irodalom