fizika

Görög szó, jelentése"természet".
Eredetileg a természetről szóló tudomány egészét jelentette, ma az anyag, a mozgás, az erő és az energia tanulmányozása.

Többé-kevésbé elkülönülő részei:
mechanika (akusztika, hidro-aerodinamika, szilárd testek, relativitás),
hőtan (termodinamika),
mágnesség,
elektromosság,
optika (geometriai optika és fizikai optika, sugárzások),
molekulafizika,
atomfizika (kvantumelmélet),
magfizika (elemi részek, asztrofizika, részecskefizika).

Egy másik lehetséges felosztás szerint létezik a klasszikus fizika, illetve a kvantumelmélet és a relativitáselmélet, bár az utóbbit tágabb értelemben a klasszikus fizikához sorolják és a kettőt együtt makrofizikának is nevezik.

Önálló tudományként Kopernikusz bolygók mozgására vonatkozó modelljével, illetve Galilei mechanikájával jelent meg a reneszánsz korban.
A következőkben a fizikát a csillagászat és a mechanika uralta olyan tudósok munkája nyomán, mint Kepler, Newton és mások; Newton és Leibniz kidolgozta a differenciál- és integrálszámítás módszerét, amit Newton használt fel a mechanika alaptörvényeinek kifejtésére.
Galilei, Newton és Kepler fénytannal is foglalkoztak. Huygens volt az első, aki a fényt hullámként kezelte, elméletét azonban Newton erősen vitatta.
Az első teleszkópok egyikét Galilei készítette, míg az első lencserendszert tartalmazó mikroszkópot (valószínűleg) Zacharias Janssen építette 1590 körül.
A termodinamikát Carnot, Joule és más tudósok munkája alapozta meg a 19. sz.-ban. Nagyjából ebben az időben váltak fontossá a gőzgépek: 1769-ben Watt bemutatta tökéletesített gőzgépét, és 1829-ben megszületett Stephenson, "Rocket" nevű gőzmozdonya.
Az elektromos töltés fogalmát Franklin határozta meg elsőként; az elektromos elemet Volta találta fel.
A modern elektromágnesesség alapjait Ampére és Faraday vetette meg, az elektromotort és a dinamót is ebben az időben találták fel. Newton mechanikája két évszázadon keresztül uralta a fizikát, és bizonyos mértékig közrejátszott a mechanisztikus filozófia kialakulásában, amely minden jelenséget a mechanika fogalmaival kívánt értelmezni.
A 20. sz. elejének két kiemelkedő elmélete hatására a világ fizikusainak szemlélete drámai változáson ment át. Az első fejlemény Einstein speciális relativitáselmélete volt, amely részben Maxwellnek a 19. sz.-ban az elektromágnesesség terén végzett munkájából nőtt ki. A speciális relativitáselméletet Einstein általános relativitáselméletté fejlesztette tovább, a gravitáció elméletévé, amelynek elengedhetetlen feltétele volt az az új matematika, amelyet Riemann dolgozott ki a geometria terén.
A másik fontos elmélet a Schrödinger, Bohr és több más kutató által létrehozott atom-, ill. kvantumelmélet volt. A szükséges alapokat a termodinamika az elektromágnesség és az új sugárzásfajták terén végzett kutatómunka biztosította.
Így alakult ki aztán a modern szilárdtest-fizika és az atomfizika, a nukleárisfizika és a részecskefizika is.
Ezekből származott aztán az elektronikus, ebből pedig a számítógépek, a lézer, az atomenergia felhasználása és még sok egyéb vívmány.

Felhasznált irodalom