festőanyag
(színezőanyag, savas festékek, fémkomplex színezékek, bázikus színezékek, direkt színezékek, szubsztantív festékek, csávaszínezékek, kén-színezékek, diszperziós színezékek, reaktív színezékek)
Textíliák,
bőr, papír és más szálas anyagok által
abszorbeálható, erős színtartalmú, általában konjugált kettős kötést tartalmazó
szerves molekulákból
álló anyag.
Az állati és növényi festőanyagokat ma már nagyrészt kiszorították a
szintetikus festőanyagok.
Több más területen is használnak színezőanyagokat, pl a faiparban, a kozmetikumok,
gyógyszerek előállításánál.
Külön címszóban foglalkozom az élelmiszerszínezékekkel.
A két legismertebb természetes festőanyag az indigó (ezt használják a képen látható kékfestés festőanyagaként) és a kosenil. Ma is használatosak.
A szintetikus festőanyagok kiváló színtartású, élénk árnyalatokat adnak,
gyakran használják pamutból készült bútorszövet festésére.
 |
Néhány gyakran használt szerves festékanyag molakulaképe (A nyilakkal válthatja a molekulaképeket.) |
A színt létrehozó csoport a kromofór; más, nem színes csoportok, melyek befolyásolják, vagy erősítik a színt az auxokrómok.
A színezőanyagok csoportosíthatók a festékmolekula kémiai szerkezete szerint, például az azofestékek -N=N-csoportot tartalmaznak.
A gyakorlatban a színezőanyagok alkalmazási módja és a szubsztráthoz való kapcsolódási módja alapján csoportosítják azokat.
A savas festékek olyan vegyületek,
melyben a kromofór egy negatív
ion része (általában egy szerves
szulfonát RSO2O-).
Alkalmazhatók fehérjeszálakra (pl. selyem),
továbbá poliamid és
akrilszálakra.
Eredetileg ezeket savas fürdőben alkalmazták.
A fémkomplex színezékek olyan formájú savas színezékek melyekben
a negatív ion egy kelát
kötésű fémiont tartalmaz.
A bázikus színezékek kromofórja
egy pozitív ion része (rendszerint aminsó
vagy ionizált iminocsoport).
Akrilszálakra, továbbá
gyapjúra és selyemre használják ezeket,
bár a színállóságuk csak mérsékelt.
A direkt színezékeknek nagy az affinitása a gyapothoz, műselyemhez és más cellulózszálakhoz. Közvetlenül alkalmazzák egy nátrium-kloridot, vagy nátrium-szulfátot tartalmazó semleges fürdőből. A savas színezékhez hasonlóan rendszerint szulfonsavak sói, de különböznek abban, hogy nagyobb affinitást mutatnak a szubsztráthoz, így a másik nevük szubsztantív festékek.
A csávaszínezékek oldhatatlan
anyagok, amelyeket a gyapot színezésére használnak.
Rendszerint ketocsoportot
C=O tartalmaznak, amelyet C-OH-ra redukálva
teszik oldhatóvá a színezőanyagot
(a színezőanyag leuko formája).
A színezőanyagot ezután ebben a formában alkalmazzák, majd levegővel
vagy oxidálószerrel oxidálják,
hogy a pigment a szálban kicsapódjon.
Az indigó vagy antrakinon
színezékek például csávaszínezékek.
A kén-színezékek esetében ennél a technikánál a színezőanyag redukálására
és oldására nátrium-szulfid oldatot használnak. A kén-színezékeket cellulózszálaknál
használják.
A diszperziós színezékek oldhatatlan színezőanyagok, amelyeket finom vizes
diszperzióban alkalmaznak.
Cellulóz-acetátra és más szintetikus szálakra használják őket.
A reaktív színezékek olyan vegyületek,
amelyek a szubsztráttal kovalens kötés létrehozására képes csoportot tartalmaznak. Erős az affinitásuk, és különösen
cellulózszálakra használják őket.