fémes rács

Erősen különböznek az ion-, atom- és molekularácsoktól. Fémfényűek, vagyis a fényt nagymértékben visszaverik, elektromos és hővezetőképességük nagy. Deformációjukra jellemző a siklás, mely törés nélkül megy végbe, ha nyíró erő hat rájuk.

A fémes vezetőképesség elsőrendű, azaz nem jár anyagi változással (mint az elektrolízis esetén). Ez a fémek elektronelméletével magyarázható. Eszerint a fémrács ionizált atomokból áll, de ezek nem azonosak az ionvegyületekben található fémionokkal, amelyek pozitív töltésüek. Hézagaikban elektronok röpködnek ide-oda, mint a gázmolekulák (elektrongáz). Ha a fém két pontja között a potenciál különbözik, akkor az elektronok a pozitívabb potenciálú pont felé mozdulnak el, a vezetőben tehát töltés mozog, vagyis elektromos áram jön létre.
A fémes vezetés, valamint a fémek nagy fényabszorpciója és nagy hővezetőképessége a fenti elmélet alapján megmagyarázható.

Az újabb elektronelmélet jóval bonyolultabb és a félvezetők pl. germánium (Ge), szilicium (Si) elektromos vezetőképességére is érvényes.

Az elemi fémekhez hasonlóan viselkednek az ötvözetek is, amelyek több fémből álló szilárd fázisok.

Felhasznált irodalom