fajhő
(hőkapacitás, specifikus hőkapacitás, moláris hőkapacitás)
A fajhő annak a hőnek a számértéke, amely 1 kg tömegű anyag hőmérsékletét 1°C = 1 K-kal emeli.
Az anyag belső energiája egyrészt a testet felépítő atomok, molekulák rendezetlen mozgásából adó belső energiából, másrészt az atomok, molekulák helyzeti energiájából tevődik össze (ideális gáz esetén az utóbbi elhanyagolható). Ha nincs halmazállapot vagy kémiai változás (ezek során ugyanis a helyzeti energia jelentősen megváltozik), akkor általában az anyag belső energiájának növekedését (csökkenését) a hőmérsékletének növekedése (csökkenése) mutatja.
Kísérletileg igazolható, hogy (bizonyos hőmérsékleti határok között) a hőközlés mértéke, a felvett hő egyenesen arányos a hőmérséklet növekedésével, illetve a test tömegével, illetve az anyag fajhőjével.
Néhány anyag fajhője (kJ/kg°C):
víz - 4,186
jég - 2,1
alkohol - 2,39
higany - 0,14
acél - 0,46
üveg - 0,71-0,84
paraffin - 2,1
A specifikus hőkapacitás (c) az anyag egységnyi tömegével
közölt hő és az ennek következtében
létrejött hőmérsékletnövekedés aránya.
Mértékegysége (kJ/kg K).
A moláris hőkapacitás (Cm) az anyag egységnyi mennyiségével
közölt hő, és az ennek következtében
létrejött hőmérsékletnövekedés aránya.
Mértékegysége (kJ/mol K).
A specifikus és moláris hőkapacitások jele állandó térfogaton
cv és Cv.
A specifikus és moláris hőkapacitások jele állandó nyomáson
cp és Cp.