fajansz
(fayance, ónmáz, eozin-máz)
Ónmázas
cserép (kerámia), lágy kőedény.
A kiégetett agyagtárgyakat
ónmázba (óntartalmú, tejfölsűrűségű, átlátszatlan fedőmázba) mártják,
majd száradás után megfelelő színűre festik és 1000°C-on kiégetik.
Egyiptomban már az időszámítás előtti 4. évezredben készítették.
Egyiptomi fajansz szobor.
Európába a mór hódítással került.
A fajansz név Faenza itáliai város nevéből ered.
Az itáliai reneszánsz idején meghódította az európai piacot.
A majolikával azonos technikával készül. Különbség főleg az edények alakjában
és a felületek díszítésében mutatkozik.
A porcelánhoz
hasonló modorban készített fajanszot a pécsi Zsolnaygyárban kísérletezték
ki az eozin-mázzal, amellyel gyártmányaik világhíressé váltak.
Zsolnai, eozin mázas kút Pécsett.
Az eozin szó Éos (ejtsd: éosz), a hajnal istennőjének nevéből ered.
Eredetileg csak a vörös színű mázat hívták eozinnak, később ez a szó
,"ráragadt" a többire. Ma leggyakrabban zöldes színű eozint
látunk a boltokban. Létezik kék, lila, aranyszínű is. A máz összetétele titkos
csak annyit lehet tudni, hogy kétféle anyagot tartalmaz: (nemes)fémek
keverékét (rezet és ezüstöt biztosan), és valamilyen hordozó anyagot.