erősítő
(jel erősítés, teljesítmény erősítés, A-osztályú erősítő, AB-osztályú erősítő, B-osztályú erősítő)

Berendezés, amely segédenergia felhasználásával a bemenő jelnél nagyobb amplitúdójú (jel erősítés) vagy nagyobb energiájú (teljesítmény erősítés) kimenő jelet állít elő.
Felépítését tekintve lehet
- elektronikus (félvezetős, elektroncsöves)
- mágneses
- forgógépes
- pneumatikus
- hidraulikus
- egyéb
A hiradástechnikai erősítők fő jellemzői: a bemenő és kimenő teljesítményszint, az ebből számítható erősítés (általában dB-ben), az átvitt frekvenciatartomány, a torzítás, stb.

A-osztályú erősítő
Olyan erősítő, melynél a kimenőjel tökéletesen követi a bemenő jelek alakját, az áram teljes ciklus alatt folyik. Általában hangerősítőkhöz használják, hatásfoka alacsony.
AB-osztályú erősítő
Olyan erősítő, melynél a kimenőjel árama egy fél ciklusnál hosszabb időn át folyik, a jelhűség nem tökéletes. Nem terheli a megelőző fokozatot, hatásfoka viszonylag alacsony.
B-osztályú erősítő
Olyan erősítő, melynek kimenő árama pontosan fél ciklusidőn át folyik, így a jel erősen torzított (fél-hullám), ezt jól hangolt rezgőkörrel, vagy ellenütemű kapcsolással lehet helyre hozni. Többnyire hangosító berendezésekhez és adókhoz, a végfokozatban használják jó hatásfoka miatt. Fontos, hogy az átvitel linearitása fennmaradjon, pl. SSB adásnál.

Egy integrált áramkörös mikrofon előerősítő kapcsolási rajza.


Felhasznált irodalom