entrópia
Termodinamikai
mennyiség, amely irreverzíbilis folyamatokban mindig növekszik, s ezzel időbeli
irányt ad a pusztán energiamegfontolások
alapján reverzíbilisnek (időben megfordíthatónak)
vélhető folyamatoknak.
Egy rendszerben az energia ’munkára fel nem használhatóságnak’ mértéke; egy zárt rendszerben az entrópia növekedése az energia felhasználhatóságának csökkenésével jár.
Jele: S
Mértékegysége J/K (joule/kelvin)
Ha egy rendszer reverzibilis változáson megy keresztül az entrópia (S) növekedésének mértéke állandó hőmérsékleten (T) egyenlő a rendszer hőfelvételének (felvett hőenergiának Q) és abszolút (kelvinben mért) hőmérsékletének hányadosával.
ΔS=ΔQ/T
Ha 1 kg jég 273 kelvinen ( 0°C-on) megolvad,
entrópiája 1223 J/K-nel nő.
A víznek
fagyáskor csökken az entrópiája, a hűtő rendszeré (pl. a hűtőszekrényé
és az azt magába foglaló szobáé) viszont megnő.
Diffúzió közben az entrópia növekszik
Az entrópiát mikroszkopikusan
úgy tekinthetjük, mint az atomcsoportok
hőfelvétele által okozott rendezetlenség mértékét.
A termodinamika II. főtétele szerint
az entrópia egyetlen folyamatban sem csökkenhet.
Tágabb értelemben az entrópia a rendezetlenség mértékének tekinthető.
Minél nagyobb az entrópia, annál nagyobb a rendezetlenség.
Egy zárt rendszerben minden valódi változás esetén az entrópia nő és a rendszer a nagyobb rendezetlenség felé tart.
Ebből az következik, hogy az univerzum entrópiája nő (ha zárt rendszernek tekinthető) a felhasználható energia pedig csökken.
Az entrópiának ez a növekedése az univerzumban a termodinamika II. történyének egyik kifejezése.