elektrooptikai hatások
(Kerr-effektus, Kerr-jelenség, Kerr-cella, Pockels-effektus)

Elektromos tér hatására átlátszó anyagokban létrejövó optikai jelenségek.
Az átlátszó anyagok (pl. víz, benzol) elektromos térbe helyezve kettős törővé válnak (Kerr-effektus, 1875-ben John Kerr [1824-1907] angol fizikus fedezte fel).

A Kerr-effekust (kerr jelenség) bemutató kísérlet
P = polarizátor
B = fényrekesz
A = analizátor
L = lencse
E = ernyő
A polarizátort és az analizátort úgy állatják be, hogy rezgési síkjaik egymásra merőlegesek legyenek. Ekkor az ernyőre nem jut fény. Ha azonban a nitrobenzolt tartalmazó cellában elhelyezett két elektródra áramot kapcsolnak a fény polarizációs síkját elliptikusan elfodítja és az ernyő kivilágosodik.

Ezt a tulajdonságot használja ki a Kerr-cella, a lézerberendezésekben használt nagyfrekvenciás optikai zár (egészen 1010 Hz-ig).
A Pockels-effektus (1893-ban Friedrich Pockels [1865-1913] fedezte fel) ugyancsak elektromos tér hatására fellépő kettős törés, azonban a Kerr-effektustól eltérő módon csak speciális szimmetriatulajdonságokkal rendelkező kristályokban fordul elő. A hatást a nagy sebességű optikai zárként (kb. 5 ns) és sugármodulátorként működő Pockels-cellában használják.

A filmek optikai hangrögzítését is Kerr-cellával oldották meg.
Elvi működése a baloldai ábrán, "eredménye" a jobboldali ábrán látható.
(A hangjel modulálja a Kerr-cellára kerülő áramot.)


Felhasznált irodalom