elektronmikroszkóp
(transzmissziós elektronmikroszkóp, TEM,
pásztázó elektronmikroszkóp, scanning elektronmikroszkóp, SEM, krio-elektronmikroszkópia, cryo-EM, elektron kriomikroszkópia, krio-elektronmikroszkóp)

Fény helyett elektronsugarat, lencséül mágneses vagy elektrosztatikus mezőt használó mikroszkóp.
Az elektronsugárzás frekvenciája a látható fényénél jóval nagyobb, azaz jóval nagyobb felbontásra képes.

Az ábrán a fénymikroszkóp és a transzmissziós vagy átvilágító elektronmikroszkóp működésének összehasonlítása látható.

Két fő típusa van:

A transzmissziós elektronmikroszkópban az elektronnyaláb közvetlenül áthalad a vizsgált tárgyon, és képet alkot egy fluoreszkáló ernyőn.
A vizsgált tárgynak vékonynak kell lennie, és a felbontás igen jó, kb. 0,2-0,5 nm.

A pásztázó (scanning) elektronmikroszkópban az elektronsugár végigpásztázza a vizsgálandó tárgyat, amely másodlagos elektronsugárzást bocsát ki. A kialakuló áram felerősíthető és katódsugárcsövön keresztül a képernyőn megjeleníthető.
A vizsgálandó tárgy vastagabb lehet, és a képen némi mélység is érzékelhető, a max. felbontás azonban csak kb. 10-20 nm.

A Krio-elektronmikroszkópia (cryo-EM), vagy elektron kriomikroszkópia a transzmissziós elektronmikroszkópia egyik formája, amikor kriogén hőmérsékleten (általában a folyékony nitrogén hőmérsékletén, -196°C-on) vizsgálják a mintát.
Előnye, hogy természetes állapotában vizsgálhatják a mintákat.
Bonyolult szerves molekulák viszgálatát teszi lehetővé kritályosítás nélkül.

Egy vírus krio-elektronmikroszkóppal készített képe

A 2017 évi kémiai Nobel-díjat Jacques Dubochet, Joachim Frank és Richard Henderson kapta egy olyan krio-elektronmikroszkóp kifejlesztésért, amivel oldott állapotban lévő szerves molekulák (például fehérjék) bonyolult szerkezete tanulmányozható nagy felbontásban.

Felhasznált irodalom