elektrolit-kondenzátorok
(tantál kondenzátorok, tantál ELKO)

Olyan, akár egészen nagy kapacitású kondenzátorok, melyben a dielektrikumként valamilyen elektrolit szolgál.

Amint az elvi felépítési ábrán látható gyakorlatilag egy (vagy több párhuzamosan kapcsolt) feltekert síkkondenzátorból áll.
Ezek fegyverzetei általában alumíniumfóliából készülnek, melynek felületén elektrolitban (alumíniumborát-bórsav vizes - glikolos oldata) elektrolízissel vékony (0,1-0,15 mm), tömör oxidréteget hoznak létre (Al2O3) melynek az átütési szilárdsága nagy (300-500 V).
Ez az egyik fegyverzet (anód), amelyet előzőleg maratással érdesítettek, megnövelve a felületet 5-10-szeresére.
A másik (negatív) fegyverzet maga az elektrolit (katód), kontaktusa a fémedény (amiben az egész "tekercset" elhelyezik).

Ha egy elektrolit-kondenzátort fordított polaritással kötnek be, akkor az oxidréteg pillanatok alatt leoldódik, vezetni kezd, és a keletkező felforralja az elektrolitot, a kondenzátor felrobban.

Tantál kondenzátorok (tantál ELKO) szintén elektrolit-kondenzátorok, de ezeknél pozitív fegyverzet tantálfólia vagy összepréselt, szinterezett, szivacsos szerkezetű tantálszemcsékből (nagy felület) áll.
A formázás után vékony nagy permittivitású ( e 27 ) tantál-pentoxid lesz a dielektrikum, ezzel rendkívül nagy térfogategységre vonatkoztatott kapacitás érhető el.
Újabban készítik "szilárd elektrolittal" (MnO2).
Nem polaritásérzékeny.


Az "elkók" igen elterjedtek az elektromos áramkörökben, különböző "megjelenési formában".


Felhasznált irodalom