Edison, Thomas (Alva)
(Edison-effektus)

(1847-1931) Amerikai feltaláló.
Milanben (Ohio) született.
A Grand Trunk-Port Huron és Detroit közötti szakaszán kezdte meg Edison a pénzkereső munkát vasúti újságárusként. Üzleti forgalma naponta kb. 10 dollár tiszta hasznot jelentett.
Régi nyomdát vásárolt, és a Grand Trunk Herald, az első vonaton nyomtatott újság szerkesztője lett.
Később meg kislaboratóriumot is berendezet ott magának, minden bizonnyal ez volt a világ legelső mozgó laboratóriuma.
1862 augusztusában az állomáson megmentette az állomásfőnök sínek között játszó kis fiát. Az állomásfőnök hálát rebegett, de Edison csak ennyit mondott: "szót sem érdemel", és fellépet egy induló vonatra. Pár nap múlva találkozott az állomásfőnökkel, aki fölajánlotta, megtanítja a vasúti távíró kezelésére és keresethez juttatja. Edison hallatlan szerencséjére a "stock-ticker" éppen akkor romlott el, mikor ott járt. Edison belenézett a készülékbe, csipeszt kért, és kiszedte fogaskerekek közé szorult parányi, törött rugódarabot. Új rugót kért, belehelyezte és a gép működni kezdett.
Laws azonnal alkalmazta Edisont, havi 360 dollár fizetéssel. Laws szolgálatában dolgozott, Franklin L. Pope műszerészként kezdte, összebarátkozott Edisonnal és közösen több távíróújítást dolgoztak ki. Közösen műhelyet nyitottak New Yorkban, a Broad Streeten. Itt dolgozta ki Edison a gold printert. Ezt 1869. január 25-én szabadalmaztatta. Továbbfejlesztett változatát a Gold & Stock Telegraph Co. főtisztviselője, Marshall Lefferts vette meg 40 ezer dollárért.

A tőzsdei távíróért kapott 40 ezer dollár bőven kamatozott, Edison már nem alkalmazott volt többé, "free lancer", azaz feltaláló lett, akinek senki sem parancsol. Azzal kezdte, hogy New York közelében, Newarkban egy háromemeletes régi házban berendezte műhelyeit és laboratóriumait.

A villamossági cikkek gyártása 1886-ban kezdődött meg az Edison Machine Works Schenectadyben, mely 1892-ben, mint General Electric Co. Amerika legnagyobb villamossági vállalata lett.

Christoper Latham Sholes újságíró és nyomdász írógépét továbbfejlesztette. Az új gépen a papír hengerről csavarodott, a betűket betűkarok tartották. Ahány betűre, számjegyre, írásjelre volt szükség, annyi billentyűt szereltek a gépbe. Egy-egy billentyű leütése után a papírt hordozó kocsi egy osztással arrébb mozdult, az acélból vésett betűk festékezett szalagon átnyomódva írták le a kívánt betűt.

1871-ben feltalálta a telexgépet.

Edison édesapja nézte ki Menlo Parkot a fia számára, és ő vezette az építkezést is. Ez tulajdonképpen egy telep volt. A főépületben egy 30 méter hosszú, 10 méter széles labor volt. Mihelyt a főépület elkészült, igás lovakkal vontatott teherkocsikon megérkezett a tömérdek felszerelés. Edison több találmánya itt született meg. Ezek közé tartozik az izzó feltalálása.

Edison az izzólámpa-kísérleteket 1878-ban kezdte meg.
Ő is, mint oly sok más kutató, platinadrót izzításával próbálkozott.
Bohem üvegfúvó művész naphosszat lámpaburákat fújt.
Spregnel-féle higanyos légszivattyút rendelt Némeországból.
Edison szivattyúzás közben gyenge árammal izzította a burában lévő szálat a megkötött gázok kiűzésére.
A "szénszálat" hozzáerősítették az előkészített két platinahuzal-darabhoz. Ezt a bevezetőhuzalhoz erősítették, elkezdték a vákuumozást, majd gyengeáramot adtak rá. A szénszál halványan felizzott. Ekkor folytatták a légszivattyúzást, hogy a felszabaduló légrészecskék is eltávozzanak a burából.
Szúrólánggal a kivezető csövecskét megolvasztották, és az a külső légnyomás hatására összeszorult, összeforrt, a lámpa készen állt.
A hallatlan türelmet és kitartást kívánó fejlesztőmunka után 1879. okt. 21-én reggel bekapcsolták a "körtét", és az élénk fényt kibocsátva a környezetet szépen kivilágította.
A körte egy végben 45 óráig világított. Nevezetes nap volt a technika történetében, emlékét egykorú festmény őrzi "Egy nagy találmány születése" címmel.

Edisont a gyakorlat, az üzlet érdekelte, de felfigyelt olyan jelenségre is, ami messze állt a hasznot hozó feltalálástól. Így jutott el a róla, Edison-effektusnak nevezett jelenség tanulmányozásához.
A híres laborjegyzőkönyvek tanulsága szerint, 1880. febr. 13-án szénszálas lámpák elhasználódásával foglalkozva feljegyezte, hogy a lámpák üvegburájában a domború felső rész belsejét szürke bevonat lepi el. A lámpák búrájának feketedését vizsgálva Edison azt találta, hogy a szénszál mindig ott szakad el, ahol az egyenáramú áramforrás pozitív sarkához csatlakozott. Az anód oldalán a száll erősebben izzik, több fényt bocsát ki, de gyorsabban el is használódik, azért szakad el.
A pozitív és negatív sarok - az emberi szem számára láthatatlan - működése között tehát valami különbségnek kell lennie - következtette Edison; arra gondolt, hogy a pozitív oldalon a szénszálból izzáskor negatív töltésű részecskék lökődnek ki. Az izzólámpa domború feléhez közel fémlemezt forrasztott be, és a lemeztől drótot húzott egy elektroszkóphoz. Az elektroszkóp kis fémrúdjának alsó végén két sztaniollemez függött, felül a fémrúdhoz csatlakozott az izzólámpából kivezető drót. Edison az elektroszkópot pozitív elektromossággal feltöltötte, mire a két sztaniollemezke vonal azonos elektromossággal töltve - szétnyílt. Ekkor az izzólámpát bekapcsolta és lám, a két lemezke összecsukódott, jeléül annak, hogy negatív töltést kapva, pozitív töltésüket elvesztették. Ha az elektroszkóp lemezei töltés nélkül voltak, és a lámpát bekapcsolta, a lemezek szétnyíltak. E kísérletekből - nagyon helyesen - azt a következtetést vonta le, hogy az izzólámpa burájának felső részén levő lemezbe az izzószálból negatív töltésű részek jutnak, amelyek átáramolva a vezetéken, az elektroszkóp lemezeit befolyásolják.

Találmányainak száma meghaladja az ezret, közéjük tartozik a fonográf (1877), és a mozigép.

West Orange-ban (New Jersey) 1931. október 18-án halt meg. Az USA elnökének indítványára a megadott időpontban önkéntesen kapcsolták le egy percre az izzókat azok, akik tisztelegni akartak Edison emlékének. A szabadságszobor fáklyájának lángját is kioltották egy percre.

Felhasznált irodalom