csillagok - nyersanyaggyűjtő

Johannes Bayer a 17. században a csillagképek csillagait csökkennő fényességük sorrendjében a görög abc betűivel jelölte.

Capella - a szekeres csillagkép alfája. Valójában két, a napnál két-háromszor nehezebb, felfúvódott G tipusú óriáscsillag, egymástól 0,17 fényévnyire és még három törpecsillag, amelyeket egyetlen csillagnak látunk.

Aldebaran - sárgás-vöröses óriáscsillag, ilyen lesz napunk 5 milliárd év múlva.

Pollux - az Ikrek bétája, narancsos színű, felfúvódott óriáscsillag. A 17. legfényesebb csillag az égen. Jelenleg az ikrek legfényesebb csillaga, korábban a Castor volt a fényesebb. Távolsága 35 fényév.

Castor - az Ikrek alfája, kékesfehér, valójában két egymás körül 400 éves periódussal keringő kettőscsillag és egy harmadik Castor C jelű kisebb csillag rendszere.

Rigel - kékes színű.

Szíriusz - a nagy kutya alfája. A Nap után a második legfényesebb csillag az égen. Felszíni hőmérséklete 9.200 K.

Deneb - a Hattyú csillagkép legfényesebb csillaga, alfája. A 20. legfényesebb csillag az égen (magnitúdója +1,3). 1600 fényévnyire van tőlünk. Napunknál háromszor nagyobb. Energiakibocsátása 60.000-szerese a Napénak.

Altair - a Sas testének középső csillaga, alfája. Távolsága 17 fényév. Napunknál 2-szer nagyobb és 10-szer fényesebb. Gyors tengelyforgása (6,5 óra - a kerületi sebesség 260 km/s az egyenlítőjénél) miatt annyira ellapult, hogy egyenlítői átmérője duplája a sarkinak.

Ras Algethi - a Herkules alfája, vörös szuperóriás.

Albireo - a Hattyú csillagkép bétája (Beta Cygni), a hattyú feje. Az egyik legszebb kettőscsillag az égen. Kissebb távcsövekkel is jól látható két tagja a fényesebb sárgás 4000 K felszíni hőmérsékletű, a haványabb másik 12.000K felszíni hőmérsékletű kékes színű csillag. A 410 fényév távolságban lévő páros valójában hármas rendszer, mert a sárga objektum önmagában is kettős.

Regulus - az Oroszlán csillagkép legfényesebb tagja (Alfa Leonis). Távolsága 82 fényév. Felszíni hőmérséklete 12.500 K. 240-szer annyi energiát sugároz, mint a Nap. Magnitúdója +1,4 ezzel a 21. legfényesebb csillag az égen.

Spica - a szűz alfája (Alfa Virginis). Az égi ekliptikán fekszik. Valójában két, tőlünk 260 fényév távolságra lévő forró, B színképtípusú csillagból áll (Spica A és Spica B). Felszíni hőmérsékletük 22.000 illetve 13.000 K. Együttesen kb. 2.100-szor annyi energiát sugároznak ki, mint a Nap. A Föld-Nap távolság egy tizedére keringenek egymástól, kb. 4 napos (!) periódussal, miközben egymás alakját enyhén eltorzítják. A jövőben talán szupernóvaként lángolnak majd fel.
A Szűz a második legnagyobb csillagkép az égen. Ábrázolása igen változatos. A legtöbb forrás a hölgy leeresztett bal kezéhez rakja a Spicát, feje jobbra felfelé, lába pedig balra lefelé van, de ezek halványabb csillagok, fényszennyezett égen nem igen láthatók.

Arktúrusz - az Ökörhajcsár legfényesebb csillaga (Alfa Bootis). Az északi égbolt második legfényesebb csillaga. Magnitúdója -0,1. Napunkmál 26-szor nagyobb és 215-ször több energiát sugároz.

Vega - a Lyra csillagkép alfája. Magnitúdója +0,03. Távolsága 26 fényév. Átmérője négyszerese, tömege háromszorosa Napunkénak. Kékesfehér, forró csillag. Hetvenszer annyi energiát bocsát ki mint a Nap. 1983-ban az IRAS infravörös műhold porkorongot talált körülötte, ami születő bolygórendszerre utal. A Föld precessziója miatt 14.500 év múlva a Vega lesz a sarkcsillag.

Szíriusz - valójában kettős csillag a 10.000 K felszíni hőmérsékletű Szíriusz A köről a 25.000 K felszíni hőmérsékletű Szíriusz B kering. A legforróbb égitestek közé tartozó fehér törpecsillag, még távcsővel is nehéz megpillantani.

Shedar (Shedir) - a Kassziopeia alfája. (A Shedir arabul keblet jelent.) Távolsága 229 fényév. Egy élete vége felé járó 4-5 naptömegű, K színképtípusú, felfúvódott vörös óriás. Felszíni hőmérséklete 4.530 K. Mérete 42-szerese, energiakibocsátása pedig 850-szerese a Napénak.

Caph - a Kassziopeia bétája. Távolsága 54 fényév. Tömege kb. kétszerese Napunkénak. F színképtípusú, feszíni hőmérséklete 6.700 K. Napunknál 28-szor több energiát sugároz.

SAO 11484 - a Kassziopeia gammája. A csillagkép legtávolabbi csillaga (613 fényév). B színképtípusú forró óriáscsillag. Felszíni hőmérséklete 25.000 K. Energiakibocsátása közel 70.000-szerese Napunkénak. Úgynevezett eruptív (kitöréses) változó csillag. (Hatalmas tömege és energiatermelése miatt időnként instabil állapotba kerül, 1936-ban például annyira kifényesedett, mint a sarkcsillag. Tengelyforgása nagyon gyors, az egyenlítőjén 300 km/s, így többször is anyagot dobhatott le magáról.

Ruchbach - a Kassziopeia deltája. Szintén forró, A színképtípusú csillag. Távolsága kb. 99 fényév. (Környékén a tejút több halmaza látható, már kis távcsővel is.)

Segin - a Kassziopeia epszilonja. Forró, B színképtípusú csillag. Távolsága kb. 442 fényév.

A Göncölszekér nem tekinthető "hivatalos" csillagképnak, a Nagy Medve csillagkép 7 fényes csillaga alkotja. A Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép fényesebb tagjai egy laza csoportosuláshoz az Ursa Maior Mozgó Halmazhoz tartoznak és a térben azonos irányban haladnak. Ez a hozzánk legközelebbi halmaz. Átmérője 30 fényév. Közelsége miatt nem látjuk szoros csillagcsoportosulásnak. A Göncölszekér 7 fényes csillagából 5 (a Dubhét és az Alkaidot kivéve) a halmazhoz tartozik. A halmaz tagjai 15-17 km/s sebességgel haladnak a Saggitarius csillagkép irányába. A tagok közül eddig 17-et azonosítottak be egyértelműen, de 100 olyan csillag van, amelyiknek sebessége és iránya ezekhez hasonló. A halmaz életkora 150 millió év, közéjük tartozik a fényes Szíriusz is.

Mizar - a Göncöl szekér rúdjának utolsó előtti csillaga. Távolsága 88 fényév. Kettős csillag, mellette fél fényévnyire található a halványabb Alcor, amely szintén egy kettős csillag. Már az ókorban is észlelték, hogy kettős csillag. Egészen kis távcsővel is szépen elkülönülnek. A két tag külön-külön is kettős csillag, de ezeket már nagyobb távcsővel sem lehet elkülöníteni.

Sarkcsillag - Távolsága 820 fényév.

Upsilon Andromedae - az Androméda csillagképben 44 fényév távolságra található. 1,3 naptömegű. Magnitúdója +4. Eddig három bolygót találtak mellette. Nem messze tőle látható "szomszéd" galaxisunk a 2,9 millió fényévnyire lévő Androméda-galaxis.

51 Pegasi - a pegazus csillagképben található. Színképtípusa G5V, Napunkéhoz hasonló. Távolsága 17,5 fényév. Fényessége mindössze +5,5. Szabadszemmel csak nagyon jó fényviszonyok között látható. E mellett is találtak exobolygót.

Az Orion csillagképet alkotó csillagok nem véletlenül látszanak egy irányban. Az öv három tagja, valamint számos halványabb csillag az Orion-asszociációhoz tartozik. Ezt egymás közelében lévő, fizikailag is összetartozó csillagok alkotják, amelyek "nem régen" keletkeztek az Orion csillagkeletkezési régióban, az Orion-komplexumban. Ennek átmérője csaknem 1000 fényév. Szabad szemmel látható csillagai forró felszínű, hatalmas energiakibocsátású kék óriások és kék szuperóriások. Az Orion-komplexum a mienkével szomszédos spirálkarban, az Orion-karban található. A komplexum fiatal mivoltát mutatja, hogy életük végén járó vörös óriások nem találhatók benne.
A vörös Betelgeuse egy tőlünk 520 fényévnyire lévő előtércsillag, amely nem tartozik a komplexumhoz. Pulzáló, vörös, óriáscsillag. Fényessége 0,0 és 1,5 magnitúdó között változik. Energiakibocsátása 21.000-szerese a Napénak. Átmérője változik 450-750 millió km (ha a Nap helyére raknák átmérője a Mars és a Jupiter pálya között mozogna).

Az Orion-köd (M42) annyira fényes, hogy legfényesebb része sötét égbolton szabad szemmel is sejthető. Csillagászati fotókon átmérője 1 fok (két teleholdnyi), ami 1.600 fényév távolságból 30 fényév átmérőt jelent. Az M42 emissziós köd anyagát a hatalmas energiakibocsátású hozzá közeli csillagok késztetik fénylésre. Az Orion-köd területén napjainkban is keletkeznek csillagok, közöttük pedik bolygók százai vannak kialakulóban.

Felhasznált irodalom