csillag
(csillagok állapotjelzői, csillag fényerőssége)

Gömb alakú anyaghalmaz, amelyet kizárólag saját gravitációs tere tart össze, és amely a belsejében végbemenő magfúziós folyamatok révén energiát termel.
A csillag fontos, megkülönböztető sajátsága a magjában működő természetes atomreaktor; a magban ugyanis a környező anyag tömegvonzásából származó nyomás elegendően nagy a magreakciók beindításához, amelyek közül a legfontosabb a hidrogén átalakulása héliummá. A magreakcióban részt vevő tömegnek mintegy 0,5%-a elektromágneses sugárzássá alakul.
A csillag kialakulásához szükséges legkisebb tömeg a Nap tömegének kb. 1/20-ad része, a legnagyobb csillagok kb. 70 naptömegnyiek.

A különböző típusú csillagok egymáshoz viszonyított méretei.

Egy vörös óriás mérete akár a Nap méretének 100-szorososa lehet.

A fehér törpe pontnyi méretű a nagy képen. A valóságban kb. Föld méretű.
Egy neutroncsillag (a valóságban kb. 10 km átmérőjű) vagy egy fekete lyuk még ennél is sokkal kisebb (egy Nap tömegű fekete lyuk átmérője 3 km lenne) a fehér törpéhez viszonyított méretük a kis képen látható.

A csillagok állapota az úgynevezett állapotjelzőkkel írható le.
Már szabad szemmel is látható, hogy a csillagok fényének a színe kékesfehértől a sárgán át a vörösig terjed, amiből a csillagok különböző
állapotára lehet következtetni.

A csillagok állapotának jellemzésére a következő mennyiségeket szokás használni:
- fényerősség (L) - a Nap esetén 3,90 * 10²⁶ Nm/s nagyságú, a többi csillagé ennek a 10.000-szerese és 0,0001-szerese között mozog.
- fényrend
- színképosztály
- effektív felszíni hőmérséklet (T_e) K-ben
- sugár (R) cm-ben
- tömeg (M) g-ban (A csillagok tömege 0,125 naptömeg és mintegy 100-szoros naptömeg közötti)
- forgási periódus s-ban
- mágneses térerősség (H) A/m-ben
- lapultság
- vegyi összetétel

Felhasznált irodalom