Crick, Francis Harry Compton

(1916 - 2004) Nobel-díjas angol biofizikus

1916. június 8-án született Northamptonban, Angliában.
A northamptoni középiskolában és a londoni Mill Hill School-ban tanult.
A londoni University College-ban fizikát tanult.
1937-ben kezdte el a kutatómunkát Prof E. N. da C. Andrade vezetésével, de ez a háború miatt 1939-ben félbeszakadt.
A háború alatt Brit Haditengerészet számára dolgozott mágneses és akusztikus aknák kifejlesztésén.
1947ben elhagyta a haditengerészetet, hogy biológiát tanuljon egy a Medical Research Council által támogatott ösztöndíj keretében. Cambridge-be ment és a Strangeways Research Laboratorynál dolgozott.
1949-ben csatlakozott a Medical Research Council Unit-hoz M. F. Perutz vezetése alatt. Ez az egység sokáig a Cavendish Laboratory-ban Cambridge-ben működött, de 1962-ben egy új, nagy épületbe költözött - Medical Research Council Laboratory of Molecular Biology néven - az új kórház területén.
Másodszor lett kutató diák 1950-ben a Caius College tagjaként Cambridge-ben, és 1954-ben Ph.D. fokozatot szerzett a polipeptidek és proteinek röntgendiffrakciós vizsgálataival kapcsolatos elméletéért.
1953 - 1954-ben New Yorkban dolgozott a Brooklyn Polytechnic-nél a protein szerkezeti projekten.
Tanított a Harvardon vendégprofesszorként, és meglátogatott más laboratóriumokat is az USA-ban.
1947-ben gyakorlatilag sem biológiai sem szerves kémiai vagy kristálytani ismeretei nem voltak ezért a következő évek legnagyobb részét tanulással töltötte. Ebben az időszakban W. Cochrannal és V. Vanddal dolgozta ki a helix röntgendiffrakciós elvét és a Nobel-díjas L. Paulinggal egyidőben felvetette, hogy az alfa-keratin mintázatát az egymás köré tekeredő alfa-helixek okozzák.
Kritikus befolyással volt karrierjére J. D. Watsonnal való barátsága, amikor a 23 éves fiatalember felvetette a DNS kettős-spirál struktúráját és megkettőződési sémáját. Crick és Watson ezt követően vetették fel a kis vírusok szerkezetére vonatkozó általános elméletüket.
A. Rich-csel együttműködve vetette fel a poliglycin és a kollagén szerkezetet. Később S. Brennerrel együttműködve inkább a biokémiára és a genetikára koncentrált, ami a proteinek szintézissel és a genetikai kóddal kapcsolatos elvekhez vezetett.
Számos díjat kapott, többek között különböző tudományos akadémiáktól.
1962-ben megosztott orvosi Nobel-díjat kapott James Watsonnal és Maurice Wilkinssel a DNS szerkezetének felfedezéséért.
2004. július 28-án halt meg.

Felhasznált irodalom