ciánsav
(izociánsav, cianursav, cianátok, izocianátok)

HOCN Tautomer alakja az izociánsav, HCNO, szénsavszármazékok.
Könnyen átalakulnak egymásba:

HO-C=N <-> HN=C=O

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Színtelen, szúrós szagú, folyadék.
Középerős sav.
Vizes oldatban bomlik.
A ciánsav igen reakcióképes.
Alkoholokkal, aminokkal könnyen reagál.
Hidrazinnal szemikarbazidot ad:

H₂N.NH₂ + HO=CN -> H₂N.NH.CO.NH₂

Melegítésre gyűrűs trimer cianursavvá polimerizálódik.
A cianursav fehér, kristályos, vízoldható anyag (HNCO)3, hattagú gyűrűből álló vegyület, ami váltakozva imid- (NH) és karbonilcsoportokból (CO) épül fel.

Sói a cianátok, cianidok oxidációjakor keletkeznek (pl. kálium-cianid fémoxidokkal való összeolvasztásakor, a fémoxid redukciója által.
Iparilag kálium-dikromáttal oxidálják a kálium-cianidot kálium-cianáttá, amiből a többi cianát is előállítható.
Az izociánsav sói az izocianátok.

Felhasználás
Az izociánsav észterei közbenső termékek több, fontos szerves szintézisnél vagy lebontásnál.
A ciánsav sóit gyomirtó szerekben használják.

Biológia
A ciánsav kis adagban is a sejtlégzést végleg bénító méreg, ami fulladásos halált okozhat.
Enyhe mérgezésnél hányás, fejfájás, szédülés, nyugtalanság, légszomj, mellkasi szorítás, látászavarok és bőrpír jelezhetik a bajt, súlyos oxigénhiánynál görcsös állapot, eszméletvesztés következik be.

Felhasznált irodalom