Bunsen, Robert Wilhelm
(1811 - 1899), német vegyész;
Gustav Kirchhoffal együtt 1859 táján
megfigyelte, hogy minden elem jellemző hullámhosszú fényt bocsát ki. Ezek a vizsgálatok utat nyitottak a színképelemzésnek, amely a Nap és a csillagok
tanulmányozásának nagyon fontos módszere
lett, és Bunsen számára csaknem azonnal lehetőséget adtak
két alkáli csoportba tartozó fém, a cézium
és rubídium felfedezésére
is.
Miután a Göttingeni Egyetemen kémiából doktorált (1830), Bunsen tanítani
kezdett a Marburgi, a Breslaui és más egyetemeken.
Heidelbergi professzorként (1852 - 99) kiváló kémiai iskolát hozott létre. Sosem
nősült meg, a diákjaiért és laboratóriumáért élt. Tanítványai között nagyon
népszerű volt. Főleg kísérleti és analitikai munkával foglalkozott.
Megtalálta az arzénmérgezés
ellenszerét a frissen kicsapott vasoxid-hidrátban (1834).
1837-ben elkezdte egyetlen figyelemreméltó szerves kémiai vállalkozását az erősen
mérgező arzéntartalmú vegyület, a kakodil vizsgálatával. A hat év alatt, amíg
ezzel dolgozott, egy robbanás során elveszítette fél szemevilágát és majdnem
végzetes arzénmérgezést szenvedett. Kutatásai hasznos felismerésekhez vezettek
szerves fémvegyületek kapcsán; ezeket az anyagokat tanítványa, Edward Frankland
vizsgálta meg "alaposabban". Végül Bunsen lezárta a laboratóriumában
folytatott a szerves kémiai kutatást.
Az olvasztókemencékből kibocsátott gázok összetételét vizsgálva Bunsen kimutatta, hogy a hőnek 50 - 80 vagy még több százaléka veszendőbe megy. Ez vezette őt a gázok térfogatmérési módszerének kidolgozásához, melyet egyetlen közleményében, a Gasometrische Methoden című munkában (1857) foglalt össze.
1841-ben feltalálta a később róla elnevezett szén-cink galvánelemet. A segítségével előállított fény mérése céljából kifejlesztette a zsírfolt-fotométert (1844). Elsőként állított elő fémes állapotú magnéziumot, tanulmányozta fizikai és kémiai tulajdonságait, demonstrálta a láng ragyogását és reakcióképességi (aktinikus) tulajdonságait a magnézium levegőben történő elégetése során.
Bunsen feltalálta a szűrőszivattyút (1868), a jégkalorimétert (1870)
és a gőzkalorimétert (1877). Bár általában neki tulajdonítják a Bunsen-égő feltalálását,
valószínuleg csak kevéssé járult hozzá a kifejlesztéséhez.