Bunsen-égő

Egy függőleges fémcsőből állló laboratóriumi gázégő.

A gázt a cső alsó részén vezetik be, a cső oldalán lévő lyuk a levegő bevezetésére szolgál.
A levegő mennyisége a csövön lévő köpennyel szabályozható.
Kevés kevegő hozzáadagolásával világító lánggal ég és füstös. Megfelelő mennyiségű levegő adagolásakor a láng kevéssé látható, meleg, külső részből (oxidáló rész), és egy belső, kék magból áll, ahol az égés tökéletlen (a láng hidegebb, redukáló része).

Az eszközt Robert Bunsen után nevezték el, aki hasonló eszközt használt 1855-ben (a szabályozó köpeny nélkül).