bolygók kémiai összetétele
A csillagászok meglehetősen egyszerű eljárással képesek egy bolygó
kémiai összetételére következtetni.
Az első nyomravezető adat az átlagos
sűrűség, amely az égitest tömegének
és térfogatának a hányadosa. Az átlagos
sűrűség kémiai összetételnek és annak
a függvénye, hogy a gravitációs erő milyen mértékben nyomta össze az anyagot.
Minél nagyobb egy bolygó tömege,
annál nagyobb a belsejében a nyomás.
Ha az átlagos
sűrűség a Földéhez
(5500 kg/m3) hasonló, akkor valószínűleg az adott bolygó kémiai
összetétele is hasonló lesz, vagyis alapvetően fémek
(vas és nikkel)
és szilikátok alkotják.
Ezzel szemben ha egy nagy tömegű test
sűrűsége a vízéhez közelít (1000 kg/m3), akkor feltehető, hogy főként könnyebb
kémiai elemek alkotják.
A Nap átlagos
sűrűsége 1400 kg/m3, s ha tömegét
is figyelembe vesszük, valószínű összetétele mintegy 73% hidrogén,
25% hélium, 2% nehezebb
elem.
A Jupitert (1300 kg/m3)
és a Szaturnuszt (700
kg/m3) hidrogén
és hélium alkotja, míg
a kevésbé nagy tömegű bolygók
az Uránusz (1270 kg/m3)
és a Neptunusz (1640
kg/m3) arányosan több fagyott vizet, metánt
és ammóniát tartalmaznak.
A Merkúr és a Vénusz
átlagos
sűrűsége nagyon közel van a Földéhez,
a Marsé (3940 kg/m3)
viszont inkább a Holdéhoz
(3340 kg/m3) közelít.