barna törpe

Feltételezett óriásbolygó-típus, ami épp hogy alatta marad annak a kritikus tömegnek, ami a belsejében csillagra jellemző nukleáris reakciót indítana meg.

A Jupiter, egy barna törpe és Napunk méretének összehasonlítása.

A barna törpék félbemaradt csillagok.
A csillagok ragyogása a magjukban végbemenő termonukleáris folyamatokból ered, amelyekben a hidrogén héliummá, majd a reakciótermékek egyre magasabb rendszámú elemekké egyesülnek. A fúzió beindulásához a csillag magjában a hőmérsékletnek legalább 3 millió kelvinnek kell lennie. Mivel a hőmérséklet a gravitációs nyomás növekedésével emelkedik, a csillag tömegének el kell érnie egy minimális értéket: ez nagyjából a Nap tömegének 7 százaléka, másként kifejezve a Jupiter tömegének hetvenötszöröse. A barna törpék tömege ennél kisebb, ezért folyamatos energiatermelést fenntartó magreakciók sem indulhatnak meg bennük.
Elsődleges energiaforrásuk a lassú összehúzódás során felszabaduló gravitációs energia, ezért fényük nagyon halvány - gyengébb, mint a Nap sugárzásának 10 százaléka.

A csillagászok számára azért különösen érdekesek, mert sajátos átmeneti képződmények a csillagok és az óriásbolygók között. A legújabb megfigyelések pedig arra mutatnak, hogy sokkal gyakoribbak, mint gondolták (bizonyos becslések szerint legalább olyan gyakoriak, mint a csillagok), így kozmológiai szempontból is fontosak lehetnek, mert számottevő járulékot adhatnak a Világegyetem nem fénylő, úgynevezett sötét anyagához.

Felhasznált irodalom