(1907 -
1990) magyar csillagász, fizikus.A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult.
Ezt követően a Műegyetem spektroszkópia laboratóriumában molekulaszínképekkel foglalkozott gyakornokként. Ebből
doktorált 1936-ban.
1933-tól a budapesti Svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet munkatársa.
Az MTA Csillagászati Kutató Intézet főmunkatársa.
A rövid periódusú (RR Lyrae, delta Cephei) változócsillagok megfigyelésében és feldolgozásában ért el jelentős eredményeket.
A csillagok fényesség ingadozásának nagyságának nagyságában és menetében fellépő változások tanulmányozásával nemzetközi elismerést szerzett.
Tanulmányainak egy részét férjével, Detre Lászlóval közösen publikálta.
1959-ben a bambergi változócsillag-konferencián beterjesztette az RR Lyrae változócsillag periódusváltozásának elméletét. Ennek lényege, hogy a csillagok mágneses pólusainál periodikus kitörések következnek be és ahol a forgástengely eltér a mágneses tengelytől, a forgásidő modulálja a fényességváltozást. Ezt a felismerést nevezik Balázs Júlia-féle elméletnek.
Számos ismeretterjesztő cikket is írt, többek között az Élet és Tudománynak.