adszorpciós izoterma
(adszorpciós egyenletek, BET-izoterma, Brunauer-Emmett-Teller-izoterma, Langmuir adszorpciós izoterma, Langmuir-izoterma)

Egy anyag adszorbeált mennyisége és a nyomás (gázoknál) vagy a koncentráció (oldatoknál) közötti, állandó hőmérsékleten meglévő, összefüggést leíró egyenlet.

Jellegzetes, teljes abszorpciós izoterma

A felületkémiában különböző adszorpciós egyenleteket használnak, például a
- BET (Brunauer-Emmett-Teller) izoterma figyelembe veszi azt a lehetőséget, hogy a Langmuir-adszorpciós izoterma monorétege további adszorpció szubsztrátjaként szerepelhet. A megkötődött részecskék rétegének szintén van adszorpciós kapacitása, az adszorpció több rétegben folytatódik.

V/V_mon = cz/{(1-z)[1-(1-c)z]}

ahol
z = p/p* (p* a felületen, egy makroszkopikus rétegvastagságú folyadék feletti gőznyomás)
V_mon - a monoréteggel fedett felszínnek megfelelő térfogat
V és p - a gáz térfogata és nyomása
c - konstans

- Langmuir adszorpciós izoterma
( a legegyszerűbb típusú adszorpciós izoterma)
Akkor lép fel, ha
- egyrétegű borítottság van
- a felület minden aktív helye egyenértékű
- az adszorpciós képessége nem változik a környezet borítottságával

A Langmuir-izoterma egyenlete:

ahol:
K az adszorpció egyensúlyi állandója
ha p = 0 akkor Q = 0
a nyomás növelésével közelítünk a Q = 1 teljes borítottsághoz, amikor minden aktív hely foglalttá válik

A különböző izotermák eltérőek aszerint, hogy milyen feltételezésekkel élnek a felületekre és az adszorbeált molekulákra vonatkozóan.

Felhasznált irodalom