tiociánsav
(rodánsav, hidrogén-rodanid, izo-tiociánsav, izo-rodánsav, tiocianátok, rodanidok, kálium-tiocianát, izo-tiocianátok, izo-tiociánsavas észterek, mustárolajok)

HSCN
Tautomer alakja az izotiociánsav, HNCS.
Mindkettő a szénsavszármazékok közé tartozik.
Könnyen átalakulnak egymásba:

HSC=N <-> HN=C=S

Előfordulás
Megtalálható a nyálban, a gyomorban, a mustárolajban és a hagyma leveleiben.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Színtelen, szúrós szagú, olajszerű folyadék.
Olvadáspontja 5°C.
Sűrűsége 2,04 g/cm³
Erős, egybázisú sav.
Melegítve, illetve tömény állapotban bomlik.
-85°C-ra hűtve polimerizálódik, és sárga, szilárd anyaggá alakul át.
Vízzel tetszőleges arányban elegyedik.
Vizes oldata lassan karbonil-szulfidra és ammóniára hidrolizál:

HSCN + H₂O -> COS + NH₃

Sói a tiocianátok vagy rodanidok.

Előállítás
Alkálifémek tiocianátjaiból állítható elő híg ásványi savakkal:

2 KSCN + H₂SO₄ -> 2 HSCN + K₂SO₄

A tiocianátok (rodanidok) cianidokból állíthatók elő kénnel történő összeolvasztással:

KCN + S -> KSCN

Tiociánsavas észterek előállíthatók kálium-tiocianátból alkil-halogenidekkel:

C₂H₅I + KSCN -> C₂H₅SCN + KI

Az izo-tiociánsavas észterek (mustárolajok) előállíthatók izonitrilek kénnel történő főzésével:

C₂H₅NC + S -> C₂H₅N=C=S

Felhasználás
A tiociánsavnak nincs gyakorlati jelentősége.
A kálium- és az ammónium-tiocianát a vas(III)-ionokkal vérvörös színű csapadékot ad, ezért a kimutatására használják.
A kálium-tiocianátot használják szerves kémiai szintézisekben tiocianátok és izotiocianátok előállítására, illetve rovarirtószerek készítéséhez. A kálium-tiocianátot felhasználják a textilnyomásban és a textilfestésben továbbá fényképészetben is.

Biológia
A tiociánsav és a sói kevésbé mérgezőek mint a cianidok és a cianátok.
Hosszan tartó hatása csökkent pajzsmirigy működést okozhat.

Felhasznált irodalom