szkandium / Sc

Név: scandia = skandinávia

Rendszám: a periódusos rendszer 21. eleme

Felfedezés:
Mengyelejev, már 1871-ben megjósolta és sajátságait is megadta.
Oxidját Nilsson 1879-ben állította elő.

Relatív atomtömeg: 44,956

Izotópok: egyetlen stabil az Sc[45]

Elektronkonfiguráció: [Ar](3d)1(4s)2

Előfordulás:
A Napban és más csillagokban sokkal gyakoribb (23-ik leggyakoribb elem), mint a Földön, ahol igen ritka fém, de van önálló ásványa a thortvetit (Sc₂Si₂O₇).
Kis mennyiségben sok más ásványban (pl. wolframit) is előfordul.

Előállítás:
Thortvetitből szénnel keverve klórgázos kezeléssel a kloridját állítjálk elő, ebből elektrolízissel nyerhető a fém szkandium, olvadt cink katódra. Cinkkel alkotott ötvözetéből a cinket magas hőmérsékleten ledesztillálják.

Fizikai tulajdonságok:
Fehér, könnyű fém.
Kristályrácsa hatszöges, szoros illeszkedésű.
Sűrűsége 2,927 g/cm³
Olvadáspontja 1400°C

Kémiai tulajdonságok:
Az alumíniumcsoport második eleme.
Vegyületei majdnem mind ionosak, ezekben mindíg három vegyértékű.
Fluoridja oldhatalan; kloridja, nitrátja és szulfátja könnyen oldható.
Sói könnyen hidrolizálnak.
A szkandium-hidroxid alkáli-lúgokban nem oldódik.

Felhasználás:
Nagyon könnyű fém és olvadáspontja sokkal magasabb, mint az alumíniumé, ezért felkeltette az űrkutatás érdeklődését.
Jodidja a higany lámpák fény növelő adaléka, nagyon hatékony napfény pótló fényforrás, a belső színes TV felvételeknél, (Sc₂O₃) formában rendkívül intenzív fényt produkál.
Az Sc[46] izotópot nyersolaj nyomkövetőként használják a finomítókban.

Biológia:
Vegyületeinek mérgező hatása nem ismert, ezért körültekintően kell kezelni.

Felhasznált irodalom