poliklórozott-bifenil
(PCB)

A bifenil (C₆H₅C₆H₅) számos származékának bármelyike, amelyikben a benzol gyűrű néhány hidrogénatomját klór helyettesíti.
Általános képletük C₁₂H_10-xCl_x

Történet
A PCB-ket, illetve ezek keverékeit az 1930-as évek óta sok helyen használják.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Kémiailag inertek
Jó a hőálló képességük
Kicsi a gőznyomásuk
Kevéssé gyúlékonyak
Nagy a dielektromos álladójuk
209 lehetséges PCB-izomer létezik, a monometil-diklór-difenil-metántól a teljesen klórozott dekaklór-bifenil izomerig.
A klór-szubsztitúció növekedésével vízben való oldhatóságuk és gőznyomásuk csökken.

Felhasználás
Dielektrikum-folyadékként transzformátorokban és nagy kondenzátorokban
Hőátadó folyadékként
Festék-adalékanyagként
Műanyagokban lágyítóként
Bizonyos polimerek gyártásánál

Biológia
Erősen mérgezőek és gyanús, hogy karcinogén hatásúak. Egyre növekvő használatuk növekvő problémát okoz, mivel kimutatták, hogy zsírokban oldódva felhalmozódik a táplálékláncban.
A PCB-k toxikológiai tulajdonságai függnek a klóratomok számától és helyétől.
A környezetben történő bomlásuk nagymértékben függ az alapvegyület klórozásának mértékétől. A klóratomok számának növekedésével perzisztenciájuk is növekszik.
A PCB-k fény hatására történő bomlásának félideje a monoklór-bifenil esetében kb. 10 nap, a heptaklór-bifenélé viszont 1,5 év.

Felhasznált irodalom