ólom(II)-oxid
(ólom-monoxid, ólom-oxid, litharge, massicot, lithargyum, ólomglét)
Előfordulás
Mindkét kristályváltozata megtalálható ásványként.
| A litharge tetragonális | A massicot rombos |
|
|
Előállítás
Az ólom olvadékának levegőn
történő hevítésével gyártják (600°C-on):
2 Pb + O2 -> 2 PbO
Ólom-nitrát vagy ólom-karbonát hevítésével is előállítható:
2 Pb(NO3)2 -> 2 PbO + 4 NO2 + O2
PbCO2 -> PbO + CO2
Amikor az alkalmazott hőmérséklet
alacsonyabb, mint az oxid olvadáspontja
termékként ólomglét, e fölött a hőmérséklet fölött lithargyum keletkezik.
A hőmérséklet és
a hűtés sebességének
változtatása betöltetlen kristályhelyeket hoz létre és ezzel vörös, narancssárga
és barna lithargyum állítható elő.
Fizikai
és kémiai sajátságok
Sárga kristályos
anyag.
Két kristályformája
létezik a lithargyum (tetraéderes)
és az ólomglét (rombos).
Sűrűsége (tetraéderes)
9,53 g/cm3 (rombos) 8,0 g/cm3
Olvadáspontja 886°C
Forráspontja 1477°C
Vízben gyakorlatilag oldhatatlan.
Amfoter jellegű, savban oldva ólom(II)-sókat, lúgban oldva plumbátokat ad.
Hidrogénnel vagy szénnel hevítve, ólommá redukálódik.
Levegőn hevítve ólom-tetroxiddá alakul:
6 PbO + O2 -> 2 Pb3O4
Felhasználás
Ólom-tetroxid előállítására.
Üveg készítésénél.
Röntgensugárzást gátló ólomüvegek előállítására.
Kerámiák mázainak készítésénél.
Biológia
Hatással lehet a vérre, a csontvelőre, a központi idegrendszerre, a perifériás
idegrendszerre és a vesére, okozhat anémiát, encephalopatiát (pl. görcsöket),
perifériás idegbetegséget, hasi görcsöket és vese károsodást.
Valószínüleg rákkeltő.
Az ólom a szervezetben felhalmozódhat.