ólom(II)-ólom(IV)-oxid
(ólom-tetroxid, vörös ólom, vörös ólom-oxid, mínium)

Pb₃O₄
Az ólom egyik oxidja.

Előállítás
Ólom(II)-oxidot 400°C-ra hevítve:

6 PbO + O₂ -> 2 Pb₃O₄

A benne maradó ólom(II)-oxid szennyezés kálium-hidroxiddal eltávolítható:

PbO + KOH + H₂O -> K[Pb(OH)₃]

Fizikai és kémiai sajátságok
Vörös kristályos, vagy amorf por.
Szobahőmérsékleten tetragonális kristályszerkezetű, ami 170°C-on ortorombossá alakul.
Különös tulajdonsága hogy melegen fekete, hidegen narancsvörös.
Nem sztöchiometrikus, általában a képletben leírtnál kevesebb oxigént tartalmaz.
Nagymértékben kovalens; egy Pb(IV)O6 oktaéderes csoport van összekötve Pb(II)-atomokkal, mindegyik kapcsolódik három oxigénatommal.
Sűrűsége 9,1 g/cm³
500°C-on ólom(II)-oxidra bomlik:

2 Pb₃O₄ -> 6 PbO + O₂

Vízben gyakorlatilag oldhatatlan.
Sósavval reakcióba lépve vízben oldható vegyületté alakul, ezért mérgező.
Oxidálószer.

Felhasználás
Üveg készítésénél
A festékiparban pigmentként (minium) történő alkalmazásával nagyrészt felhagytak az ólom toxicitása miatt.
Korábban tűzijátékoknál oxidálószerként, de mérgező hatása miatt már nem használják.

Biológia
Belélegezve tüdőirritációt okoz.
Lenyelve az ólom a szervezetbe jut, ezért mérgező. Az ólom a szervezetben felhalmozódhat.

Felhasznált irodalom