ón(II)-klorid
(sztanno-klorid)

SnCl₂
Az ón klórral alkotott sója.

Előállítás
Fémes ón és tömény sósav reakciójával. Vízmentesen száraz hidrogén-klorid gáz és ón egymásrahatásával keletkezik:

Sn + 2 HCl = SnCl₂ + H₂

Savfeleslegnek kell jelen lennie, hogy a bázikus só kicsapódását megakadályozza.
Oldatának bepárlásával dihidrát (SnCl₂ . 2 H₂O) alakban válik ki.
Klorid feleslegében piramisos [SnCl₃]^- keletkezik.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Fehér kristályos anyag (SnCl₂ . 2 H₂O)
Olvadáspontja: (vízmentes) 246°C, (dihidrát) 37,7°C
Forráspontja: (vízmentes) 652°C-on
Sűrűsége: (vízmentes) 3,95; (dihidrát) 2,71 g/cm³
Kristályos (dihidrát) állapotban stabil.
Vízben oldódik, de híg vizes oldatban, különösen melegen hidrolizál, oldhatatlan bázisos sót képezve:

SnCl₂ + H2O <-> Sn(OH)Cl + HCl

Sósav hozzáadásával az egyensúly a baloldal felé tolódik.
Oldata a levegőn is instabil:

6 SnCl₂ + 2 H2O + O₂ <-> 2 SnCl₄ + 4 Sn(OH)Cl

A gázfázisban az SnCl₂ molekula hajlított.
Savas oldatokban redukálószer, levegőn lassan oxidálódik:

Sn²⁺ → Sn⁴⁺ + 2e

Felhasználás
Savas oldatban elterjedten (laboratóriumban) is használt redukálószer.
Oldatából (kevés sósavval elegyítve) galvanizálással ónbevonatot készítenek.
Vízmentes formában az ón speciális vegyületeinek előállítására.
Textil festésénél pácolószerként. Élénkebb színeket eredményez.

Biológia
Lenyelve hasi fájdalmat, hasmenést, hányingert, hányás okoz.
Belélegezve köhögést torokfájást okoz.
Szembe kerülve vörösséget, fájdalmat, okoz.

Felhasznált irodalom