A felszínre hozott kőolaj elsősorban szénhidrogének elegye. Összetétele változó,
nagymértékben függ a lelőhelytől.
kőolajfinomítás
(finomítói gáz)
A felszínre hozott kőolaj elsősorban szénhidrogének elegye. Összetétele változó,
nagymértékben függ a lelőhelytől.
Feldolgozása (finomítása) első lépésben frakcionált
desztillációval kezdődik (a lenti ábra baloldala).
Ennek során egy csőkemencében néhány száz fokos hőmérsékletre
hevítik majd a felmelegített kőolajat
bevezetik a frakcionáló oszlopba (kolonnába).
- A frakcionáló oszlop felső részén a szobahőmérsékleten is gáznemű
összetevők (metán, etán,
propán, bután)
távoznak. Ezt finomítói gáznak nevezik.
- Lefelé haladva az egyre magasabb forráspontú
összetevők vezethetők el: benzin,
kerozin, dízelolaj,
kenőolajok, ipari
olajok. (A kilenc vagy tíz szénatomos,
alkán frakciót nafta
néven is említik.)
- Legalul a legmagasabb forráspontú
bitument vezetik
el. (Ezt használják az útépítési aszfalthoz.)
A "hagyományos" kőolajfinomítás ezzel be is fejeződött. Később a motorizáció növekedése és az egyre inkább kőolajra épülő vegyipar növekvő igényei miatt kidolgozták a második lépést a katalitikus krakkolásnak nevezett eljárást (a lenti ábra középső egysége). Ezzel a módszerrel a megmaradó nehezebb szénhidrogén frakciókból további könnyebb termékek (elsősorban motorbenzin és dízelolaj) állíthatók elő.
A kőolajfinomítás során egyéb műveleteket is végeznek (pl. kéntelenítést).
