kőolajfinomítás
(finomítói gáz)

A felszínre hozott kőolaj elsősorban szénhidrogének elegye. Összetétele változó, nagymértékben függ a lelőhelytől.

Feldolgozása (finomítása) első lépésben frakcionált desztillációval kezdődik (a lenti ábra baloldala).
Ennek során egy csőkemencében néhány száz fokos hőmérsékletre hevítik majd a felmelegített kőolajat bevezetik a frakcionáló oszlopba (kolonnába).
- A frakcionáló oszlop felső részén a szobahőmérsékleten is gáznemű összetevők (metán, etán, propán, bután) távoznak. Ezt finomítói gáznak nevezik.
- Lefelé haladva az egyre magasabb forráspontú összetevők vezethetők el: benzin, kerozin, dízelolaj, kenőolajok, ipari olajok. (A kilenc vagy tíz szénatomos, alkán frakciót nafta néven is említik.)
- Legalul a legmagasabb forráspontú bitument vezetik el. (Ezt használják az útépítési aszfalthoz.)

A "hagyományos" kőolajfinomítás ezzel be is fejeződött. Később a motorizáció növekedése és az egyre inkább kőolajra épülő vegyipar növekvő igényei miatt kidolgozták a második lépést a katalitikus krakkolásnak nevezett eljárást (a lenti ábra középső egysége). Ezzel a módszerrel a megmaradó nehezebb szénhidrogén frakciókból további könnyebb termékek (elsősorban motorbenzin és dízelolaj) állíthatók elő.

A kőolajfinomítás során egyéb műveleteket is végeznek (pl. kéntelenítést).


Felhasznált irodalom