kemény víz, vízkeménység
(változó keménység, állandó keménység, összkeménység, német keménységi skála, keménységi fok)

A víz keménységét a benne oldott kalcium- és magnéziumsók mennyisége határozza meg.

Az úgynevezett változó keménységet a kalcium-hidrogén-karbonát [Ca(HCO₃)₂] és magnézium-hidrogén-karbonát és Mg(HCO₃)₂ tartalom adja.
Ezt forralással kiküszöbölhetjük, mert ezek a sók vízben oldhatatlan karbonátok (vízkő) formájában kiválnak:

Ca(HCO₃)₂ = CaCO₃ + CO₂ + H₂O
Mg(HCO₃)₂ = MgCO₃ + CO₂ + H₂O

A szulfátok, kloridok ilyen módon nem küszöbölhetők ki, így azok az úgynevezett állandó keménységet adják.

A változó és az állandó vízkeménység együttesen adja az összkeménységet, mely a vízre jellemző, és szintén mérhető adat.
Általában összes keménységre gondolunk, amikor a víz keménységéről beszélünk. E jellemzőt általában keménységi fokokban adjuk meg. Többféle skála létezik, de többnyire a német keménységi skálát használjuk (°d).
1 német kemyénségi fok azt jelenti, hogy az adott víz 100 cm³-ében 1 mg CaO vagy 1 mg CaCO₃-mal egyenértékű Ca- és Mg-só van oldott állapotban.

A víz összes keménységét gyorstesztekkel, azaz azonnali eredményt adó tesztpapírral mérhetjük meg. Minél több négyzet színeződik el, annál keményebb a vizsgált víz.

 

A víz keménység szerinti osztályozása (°d)
0-4	nagyon lágy víz
4-8	lágy víz
8-18	közepesen kemény víz
18-30	kemény víz
30 felett	nagyon kemény víz

A vezetékes víz Magyarországon közepesen kemény, néhol nagyon kemény.

A kemény víz komoly problémát jelent a mosásánál, csökkenti a fűtőberendezések, bojlerek hatékonyságát stb., és problémát okoz bizonyos ipari folyamatoknál is.
A vízlágyításra különböző eljárásokat alkalmaznak.

Felhasznált irodalom