kadmium / Cd
  (Wood-fém, Lipowitz-fém, Lipowitz-ötvözet)
Név: cadmia (latin); kadmeia (görög) - a cink-karbonát 
  ásvány régies neve.
Felfedezés: 
  Stromeyer egy gyógyszertár cink-karbonátnak jelzett készítményében úgy fedezte 
  fel 1817-ben, hogy izzítva sárga oxidot 
  hagyott hátra, pedig a cink-oxid fehér.   
Rendszám: a periódusos rendszer 48. eleme
Relatív atomtömeg: 112,41
Elektronkonfiguráció: [Kr](4d)10(5s)2
Izotópok: Nyolc természetes és számos mesterséges, radioaktív izotópja van.
Előfordulás: 
  Bár igen ritka mégis van önálló ásványa, 
  pl. greenockit (CdS); az otavit (bázisos kadmium-karbonát) és 
  a kadmium-oxid (CdO). 
  Főleg azonban a cink kísérőjeként fordul 
  elő, mintegy 0,1 - 1 % mennyiségben.
Előállítás: 
  Önállóan nem termelik, hanem a cink kohászat 
  mellékterméke. A desztillációnál és az érc pörkölésénél 
  kapott szállóporból lehet kiindulni, melynek kénsavas 
  oldatából cink porral kicsapják 
  a fém kadmiumot 
  és nátrium-hidroxiddal 
  olvasztják össze. így a cink nátrium-cinkáttá 
  alakul és nyers kadmium marad hátra., mely olvadt állapotban, vízgőz 
  átfuvatással 99,9%-os kadmiummá finomítható. 
  Célszerű az elektrolitos 
  finomítás is.
Fizikai tulajdonságok: 
  Ezüstfehér, elég puha fém, 
  hengerelhető. 
  Jó elektromos vezető.
  Sűrűsége 8,65 g/cm3
  Olvadáspontja 321°C
  35 K alatt ferromágneses tulajdonságot mutat.
Kémiai tulajdonságok: 
  A cinkcsoport második eleme. 
  
  Kevésbé aktív mint a cink.
  Hidrogénnel nem reagál.
  Halogének csak lassan támadják meg.
  Oxigénben magas hőmérsékleten 
  elég.
  Kénnel, szelénnel 
  és tellurral hevítve egyesül.
  Foszforral, arzénnel 
  és antimonnal különböző vegyületeket 
  alkot.
  Nitrogén nem hat rá.
  Vízzel és kén-hidrogénnel 
  nem reagál. 
  Erős ásványi savak lassabban 
  oldják mint a cinket. 
  Mindíg két vegyértékű, 
  főleg ionvegyületeket 
  és atomvegyületeket 
  képez, a szintelen Cd2+ ion 
  sok komplex ion központi 
  kationja lehet, pl. 
  [CdCl4]2-, [Cd(Cn)3]-, stb. 
  Halogenidjei és bázisos halogenidjei, valamint hidroxidja 
  réteges rácsúak.
 Felhasználás: 
  
  Főleg vas és acél bevonására, kitűnő korrózióvédő 
  (jobb mint a nikkel vagy a cink), 
  szép fehér és tartós (A képen kadmiumozott acél csavar látható.)
  Bizonyos lúgos akkumulátorok 
  katódjaként.
  Nagyon alacsony olvadáspontú ötvözetekhez 
  (Wood-fém - op. 70°C), Lipowitz-fém/Lipowitz-ötvözet op. 55°C - Összetétele: 50 % bizmut, 27 % ólom, 13 % ón és 10 % kadmium)
  Sárga, narancsszínű 
  és vörös festékek 
  készítéséhez.
  Neutronabszorbensként 
  az atomreaktorokban.
  Ötvözeteit csapágyak 
  gyártásánál, alacsony súrlódása 
  és nagy fáradással szembeni ellenállása miatt.
  A kadmiumvegyületeket 
  a fekete-fehér és a színes tv-képcsövekben 
  (kék és zöld színhez)  fényporként. 
  
  A kadmium-szulfidot fotoellenállások készítésére. 
Biológia:
   Sóinak oldata hányást 
  és rosszullétet okoz.
  Élelmiszerrel érintkező tárgyak bevonására nem használható.