Hückel-approximáció
(Hückel-megközelítés, Hückel-szabály, Hückel-féle molekulaorbitál-elmélet, HMO, Hückel-elmélet, HMO-módszer, Hückel-féle MO-módszer)

Közelítések egy csoportja, amelyet a konjugált molekulákban a molekulapályák elemzésének egyszerűsítésére használnak.
Eric Hückel vezette be 1931-ben.
Külön kezeli a s- és a p-pályákat. A molekula alakját a s-pályák határozzák meg.
A Hückel-elmélet közelítése szerint a nem szomszédos atomok közti kölcsönhatás nulla.
Lehetővé teszi a számításokat a konjugált molekulákra, megbecsülhető az ilyen molekulák delokalizációs energiája.
Hückel ily módon magyarázta az aromásság által okozott stabilitást a benzol esetében.

Az elmélet használható szilárd anyagokban a delokalizált kötések elemzésére is.

A Hückel-szabály szerint azokat a zárt gyűrűs rendszereket nevezik aromásoknak, amelyekben a delokalizált p-elektronok száma 4n+2, ahol n a gyűrűk száma (n= 1,2,3..), a gyűrű síkalakú.

Benzol molekulapályák

A Hückel-módszer az atompályák egyszerű lineáris kombinációján alapul a p-elektronok molekulapályáinak energiameghatározására. Konjugált szénhidrogén rendszerekre (pl. etilén, benzol, butatdién) alkalmazható.
Roald Hoffmann kiterjesztette a Hückel-módszert három dimenziós számításokra. Később heteroatomokat tartalmazó rendszerekre (pl. piridin) is kiterjesztették.

Felhasznált irodalom