flavonoidok
(flavonok, flavonolok, antocianidinek, kalkonok, auronok, flavon, 2-fenil-benzopirán, aglikon, kempferol, kvercetin, miricetin)
A növények nem fotoszintetikus pigmentjei között mintegy 750 különböző felépítésű
flavonoid található.
Ezeket a heterociklusos vegyületeket Geissman 1952-ben nevezte el flavonoidoknak. Ez
a név a latin flavus (sárga) szóból ered.
Ide tartoznak
a flavonok, flavonolok, antocianidinek, kalkonok,
auronok.
Szerkezetük a flavonból (2-fenil-benzopirán) (ábra) vezethetők
le .
Egymástól a flavonoid csoporthoz kapcsolodó hidroxil-, metoxi csoportok
számában különböznek.
A növényekben rendszerint cukorhoz kötve,
glikozidok formájában fordulnak elő.
A cukormentes flavonoidokat aglikonnak
nevezzük. A glikozidáció a sejtnedvben oldhatatlan aglikonok oldhatóságát javítja,
valamint stabilitásukat fenntartja.
Előfordulás
A flavonok és flavonolok közé, ha csak az aglikont számítjuk,
mintegy 280 különböző vegyület tartozik. A flavon alapvázhoz metoxi-
és szénhidrogéncsoportok kapcsolódnak. A leggyakoribb flavonolok a kempferol,
a kvercetin és miricetin.
Glikozidjaik az emberi szem számára csak mérsékelten színes vegyületek, de - a virágok színanyagaiként - a rovarok csalogatásában jelentős szerepet töltenek
be. Sőt a fotoszintézisben
is szerepet játszanak, elsősorban, mint a pigmentrendszer
alkotóelemei.
Nagy mennyiségben vannak jelen a különféle zöldségekben, gyümölcsökben, különösen
a szőlőben, a citrusfélékben, az almában, a földieperben, a teában, stb.
Megtalálhatók a vörösborban is.
Biológia
Erősen antioxidáns hatású vegyületek.
Komoly szerepük van az úgynevezett oxidatív stressz kivédésében.
Csökkentik a rosszindulatú daganatok, a szív- és érrendszeri megbetegedések
és számos más kórkép kialakulásának kockázatát.