fenilhidrazin

C₆H₅NHNH₂

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Színtelen, sűrű folyadék.
Levegőn megbarnul.
Olvadáspontja 240°C,
Forráspontja 243,5°C (bomlik).
Sűrűsége 1,1 g/cm³
Vízben kissé oldódik (14,5 g/100 ml /25°C-on/).
Lobbanáspontja 88°C (zárt térben)
Öngyulladási hőmérséklete 174°C
Erős redukálószer, heves reakcióba lép oxidálószerekkel.
Éghető. Égésekor irritáló vagy mérgező füstök (vagy gázok, pl. nitrogén-oxidok) keletkeznek.
Robbanásveszélyes gőz/levegő keverék keletkezhet belőle 88°C felett.
Hevesen reagál ólom-dioxiddal.
Aldehidekkel és ketonokkal hidrazon nevű kondenzációs termékeket képez.
Glükózzal és hasonló cukrokkal oszazonokat képez.
Ezekhez a vizsgálatokhoz gyakran alkalmazzák a 2,4-dinitrofenil-hidrazint, a nitro származékot, mivel az rendszerint kristályos származékokat ad, amelyek azonosíthatók az olvadáspont alapján.

Előállítás
Anilin nátrium-nitrittel történő oxidációjával hidrogén-klorid jelenlétében diazóniumsó keletkezik, amit azután nátrium-szulfittal redukálva nátrium-hidroxid jelenlétében fenilhidrazin keletkezik.

Felhasználás
Aldehidek és ketonok azonosítására.
Indolok, indolszármazékok előállítására.
Festékek előállitásához.

Biológia
Irritálja a szemet, a bőrt és a légzőrendszert.
Belélegezve égő érzés, köhögés, fejfájás, torokfájás, hányinger, hányás légszomj, torokfájás, nehézlégzés, görcsök jelentkezhetnek.
Bőrön keresztül is felszívódhat.
Hatása lehet a vérre, hemolízist, anémiát okozhat.
Potenciálisa rákkeltő.

Felhasznált irodalom