antimon-trioxid
(sénarmontit, valentinit, antimon(III)-oxid, fehér antimon, antimonfehér, antimon-szeszkvioxid, antimonvirág)

Sb₂O₃
antimon(III)-oxid, fehér antimon, antimon-szeszkvioxid, antimonvirág
Az antimon oxidja.

Előfordulás
Ásványként is megtalálható, mint sénarmontit (a baloldali képen), köbös kristályszerkezettel, illetve mint valentinit (a jobboldali képen), rombos kristályszerkezettel.

Előállítás
Antimon elégetésekor, illetve antimon-halogenidek hidrolízisekor keletkezik.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Fehér kristályos por.
Gőze Sb₄O₆ molekulákból áll.
Sűrűsége 5,2-5,7 g/cm³ (a szerkezettől függően)
Olvadáspontja 656°C .
Forráspontja 1550°C (részben szublimál) ponja 193°C
Vízben nem oldódik.
Hidrogén-fluoridban és sósavban oldódik.
Lúgok is oldják antimonitok keletkezésével:

Sb₂O₃ + 2 NaOH = 2 NaSbO₂ + H₂O

Perklórsavval antimon-perklorát (SbO.ClO₄) keletkezik belőle; az antimon (SbO⁺) kationként viselkedik.
Hevitésre bomlik.

Felhasználás
Textilek, polimerek és bevonatok lángmentesítésére.
Az üveg- és kerámiagyártásban.
A festékgyártásban pigmentként (antimonfehér).
A PET gyártásnál katalizátorként.

Biológia
Irritálja a nyálkahártyákat.
Hosszabb idő alatt bőrgyulladást okozhat és hatással lehet a tüdőre.

Felhasznált irodalom