alkáliföldfémek
(IIa oszlop, 2. csoport)

A periódusos rendszer IIa oszlopának (2. csoportjának) fémei (berilium, magnézium, kalcium, stroncium, bárium, rádium).
Atomjuk legkülső elektronhéja két s elektront tartalmaz; alatta nemesgáz héj van. Kémiai szempontból ezért egymáshoz nagyon hasonlóan viselkednek. Külső elektronjaik könnyen eltávolíthatók, kis energiával képezhetők ionok belőlük. (Bár nehezebben, mint az alkálifémek esetén.)
Alkáliföldfém-kationok könnyen képződnek. Mindíg kétvegyértékűek, tehát az alkáliföldfémek erősen pozitív sajátosságú elemek. Kovalens kötésű vegyületeik ritkán fordulnak elő.

Mindegyik alkáliföldfém künnyűfém (sűrűségük 6-nál kisebb). Keménységük is kicsi, bár az alkálifémekénél nagyobb. A két első a berilium és a magnézium hatszöges ,szoros illeszkedésű kristályrácsot alkot, a kalcium és a stroncium ped köbös szors illeszkedésűt, a bárium köbös tércentrált kristályrácsot képez.

Vegyületeik majdnem mind ionvegyületek. Vízben kevésbé jól oldódnak, mint az alkálifémek hasonló vegyületei, mert a kétvegyértékű ionok nagyobb vonzást fejtenek ki, így a rácsenergia nagyobb.

A berilium és a magnézium a többi alkáliföldfémektől bizonyos mértékben különbözik. Ennek oka, hogy ionsugaruk sokkal kisebb, mint a többi alkáliföldfém ionoké. Ez kristálykémiailag különböző kristályrácsok kialakulását eredményezi, ami fizikai és kémiai különbségeket okoz, bár csak kisebb mértékben.

Gyakoriságukat tekintve a magnézium (8.) és a kalcium (5.) földünk leggyakoribb elemei közé tartozik. A stroncium és a bárium sokkal ritkább, a berilium még ritkább, a rádium pedig a legritkább elemek közé tartozik.

Felhasznált irodalom