vasveszteség
(hiszterézisveszteség, örvényáramveszteség, maradékveszteség, fajlagos veszteség)



Ferromágneses anyagban, annak váltakozó átmágnesezése következtében keletkező energiaveszteség.
Több részből áll:
- hiszterézisveszteség, amely a frekvenciával arányos, és annál nagyobb, minél nagyobb a hiszterézisgörbe területe és a maximális mágneses indukció.
- örvényáramveszteség amely a frekvencia négyzetével arányos és annál nagyobb, minél kisebb az anyag fajlagos ellenállása és minél nagyobb a maximális mágneses indukció. (Ferriteknél a többi veszteséghez viszonyítva elhanyagolható.)
- maradékveszteség amely a frekvenciával olyan összefüggésben van, hogy csak diagrammal ábrázolható vagy meghatározott frekvenciákra adható meg.

Az erősáramú gyakorlatban a vasveszteséget a maximális mágneses indukció közlése mellett tömegegységre adják meg.
A V10=1,5 W/kg érték például azt jelenti, hogy a fajlagos veszteség 10 000 Gauss-indukció mellett kg-onként 1,5 W.

A lemezelt vasmag, illetve az úgynevezett porvasmagok csökkentik a vasveszteséget.

Felhasznált irodalom