SUSY
(SUperSimmetrY, selektrom, skvark, Higgsinó, fotino, gluino)

A modern részecskefizika egyik átfogó elmélete a szuperszimmetria elmélet, elterjedt angol rövidítése a SUSY.
Állításainak kísérleti ellenőrzésére mindeddig nem volt lehetőség, mert az ellenőrzendő folyamatok olyan energiatartományokban zajlanak, amelyek jóval meghaladták a legnagyobb korábbi részecskegyorsítók lehetőségeit.
Néhány éve még arról is vitatkoztak, vajon szabad-e egyáltalán elméletnek nevezni egy ellenőrizhetetlen konstrukciót.

A szuperszimmetria az anyagot alkotó részecskecsalábok, a kvarkok és a leptonok, valamint a kölcsönhatásaikat közvetítő részecskék egységes elméletét ígéri. A részecskék világát kormányzó kölcsönhatások, az elektromágneses, a gyenge és az erős kölcsönhatás a SUSY szerint egyetlen kölcsönhatásnak a különböző megjelenési formái, nagyon nagy energiákon, tízezer billió GeV táján ezek a kölcsönhatások egymásba, egyetlen kölcsönhatássá olvadnak össze.
Az egységes, átfogó elmélet működéséhez nem elégséges a mai részecskék ismerete, pedig jó néhány elemi részecskét ismerünk már. A SUSY egyszerűen megduplázza a ma ismert részecskéket, minden részecske mellé társul egy szuperszimmetrikus partner.
A részecskék és szuperszimmetrikus párjuk egyetlen kvantumfizikai jellemzőjükben, a spinben különböznek. A szuperszimmetrikus részecskék egy része a szokásos neve elé egy s betűt kapott, az elektron párja a selektron, a kvarké a skvark. Mások, mint a Higgs-részecske ino végződést kaptak (Higgsinó), így született meg a foton partnere, a fotino, a gluon mellé a gluino és így tovább.
Ha igaz a szuperszimmetria, akkor mindeddig csak a részecskék felét ismertük meg, a másik fél még felfedezésre vár.

Felhasznált irodalom