súrlódásos áramlás
(réteges áramlás /lamináris áramlás/, turbulens áramlás /turbulencia/)
Változatlan keresztmetszetű csőben áramló folyadékok nyomása az áramlás irányában a távolsággal arányosan csökken.
Ebből következik, hogy a nyomáskülönbségből származó állandó erőt egy, az áramlással ellentétes irányú erő, a folyadéksúrlódás ellensúlyozza (a folyadékrészecskék sebessége ugyanis változatlan).
Kísérletileg igazolható, hogy a folyadéksúrlódás következtében fellépő erő nem a súrlódó felületekre ható nyomóerőtől, hanem a folyadék viszkozitásától, az egymáson elcsúszó folyadékrétegek sebességkülönbségétől és e rétegek felszínének nagyságától függ. Ez az úgynevezett belső súrlódás.
Ha a folyadék kis sebességgel áramlik, akkor a belső súrlódás hatására az egyes folyadékrészecskék egymással párhuzamosan áramlanak, sebességük azonban a cső falánál nulla, közepe felé fokozatosan nő. Az ilyen áramlást réteges áramlásnak (lamináris áramlás) nevezik.
A réteges (baloldali ábra) és a turbulens (jobboldali ábta) áramlás
A sebesség növekedésével
egy úgynevezett kritikus sebesség
fölött a különböző sebességű
részecskék keveredése
következtében turbulens áramlás (turbulencia) jön létre.
Ilyen esetben a súrlódási ellenállás nagymértékben megnő, a részecskék átlagsebessége
- a határréteget leszámítva - megközelítően egyenlő.
A súrlódási ellenállást lényegesen befolyásolja a csővezeték belső falának
simasága, a keresztmetszet változása, görbülete, törése, stb. Ilyen esetekben
helyenként erős örvénylések keletkeznek, ami jelentős energiaveszteséget okoz.