súlytalanság

Valamely anyagi rendszer olyan mozgásállapota, amelyben a rendszerre ható gravitációs erő hatására szabadon esve mozog, és a rendszert mozgásában semmilyen kényszer (külső megtámasztás, közegellenállás, rakétahajtás) nem akadályozza.
Súlytalanság esetén a test nem nyomja az alátámasztást, illetve nem húzza a felfüggesztést.
A szabadon eső test súlytalan. Ezt már Galileo Galilei felismerte.

Súlytalan állapotban van a test a légkörön kívül tehetetlenségi pályán mozgó űreszközökön, ha tengelyforgása elhanyagolható.
A képre kattintva rövid filmrészlet látható a súlytalanság állapotában munkát végző űrhajósról.

Parabola pályán mozgó repülőgépen rövid időre előállítható súlytalanság.

Folyadékok esetében a súlytalanság a hidrosztatikai nyomás megszűnését jelenti, ami a folyadékrészek szakadásához vezet. A folyadékra ható más erők (viszkozitás, felületi feszültség) különleges jelenségek lépnek fel. (Az űrhajóban kiömlött víz lebegő cseppekben a levegőben marad.) Ezek a jelenségek problémákat okoznak az űrhajósok étkezésekor vagy a rakétahajtóművek üzemanyag tápszivattyúinak működésében.

Rendkívül fontos az űrhajózásnál a súlytalanság élettani hatása. A test térbeli elhelyezkedésérő tájékoztató érzékeszervek működésében zavarok lépnek fel. Az egyensúlyi szervre ható ingerek nem egyeznek meg a test térbeli helyzetével. A szem helyesen tájékoztat a súlytalanságban is, de ez nem mindíg egyezik a többi érzékszervtől kapott ingerülettel.
Problémák jelentkeznek a vérkeringésben, a keringő vér eloszlási zavarai tapasztalhatók, a hidrosztatikai nyomás kiesésének következtében. A felső testfél erei telítődnek vérrel, míg az alsó testfél vérellátása elégtelenné válik.
A hosszan tartó súlytalanság az izomszövetek leépüléséhez vezet.
A Földre visszatérést követően hosszabb readaptáció szükséges.

Felhasznált irodalom