Leidenfrost-jelenség
(Leidenfrost-effektus, Leidenfrost-tünemény)

Amikor egy folyadékcseppet a forráspontjánál jóval melegebb környezetben gőzének rétege vesz körül. Ez a gőzréteg hőszigetelőként lassítja a folyadékcsepp a forráspontra hevülését, ezzel lassítja a párolgását és elég hosszú ideig megmaradhat.
A jelenséget Johann Gottlob Leidenfrost német tudósról nevezték el, aki először említette 1756-ban.

Például egy forró fémlapra cseppentett vízcsepp hosszú ideig "szaladgál" a fémlap felületén, mielőtt elpárologna. (Desztillált víz cseppje 200-240°C-os felületen akár egy percig is megmaradhat.)

Ugyanez a jelenség figyelhető meg, amikor cseppfolyós nitrogént öntenek egy sima szobahőmérsékletű felületre. (Jól emlékszem, amikor a laborban kiöntötték a folyosó kövére a maradék folyékony nitrogént.)

Emiatt lehet belenyúlni a folyékonynitrogénbe. A bőrfelületen kialakuló gázréteg hőszigetelése megvédi a lehűléstől.
(A Nyíregyházi Főiskolán a 2013-as kutatók éjszakáján készült képen látható, ahogy a gyerekek ezt ki is próbálhatták.)

Felhasznált irodalom