Leidenfrost-jelenség
(Leidenfrost-effektus, Leidenfrost-tünemény)
Amikor egy folyadékcseppet
a forráspontjánál
jóval melegebb környezetben gőzének
rétege vesz körül. Ez a gőzréteg
hőszigetelőként
lassítja a folyadékcsepp
a forráspontra hevülését,
ezzel lassítja a párolgását és elég hosszú ideig megmaradhat.
A jelenséget Johann Gottlob Leidenfrost német tudósról nevezték el, aki először
említette 1756-ban.
Például
egy forró fémlapra cseppentett vízcsepp hosszú ideig "szaladgál" a
fémlap felületén, mielőtt elpárologna. (Desztillált víz cseppje 200-240°C-os
felületen akár egy percig is megmaradhat.)
Ugyanez a jelenség figyelhető meg, amikor cseppfolyós nitrogént öntenek egy
sima szobahőmérsékletű felületre. (Jól emlékszem, amikor a laborban kiöntötték
a folyosó kövére a maradék folyékony nitrogént.)
Emiatt
lehet belenyúlni a folyékonynitrogénbe. A bőrfelületen kialakuló gázréteg hőszigetelése
megvédi a lehűléstől.
(A Nyíregyházi Főiskolán a 2013-as kutatók éjszakáján készült képen látható,
ahogy a gyerekek ezt ki is próbálhatták.)