Hartree-Fock-művelet
(Hartree-Fock módszer, Hartree-Fock elmélet)

Egy önmagában ellentmondás nélküli tér (self-consistent field, SCF) művelet, a többelektronos atomok közelítő hullámfüggvényeinek és energiaszintjeinek megállapítására.
A műveletet az angol matematikus és fizikus Douglas Hartree vezette be 1928-ban és a szovjet Valdimir Fock fejlesztette tovább (figyelembe véve a Pauli-féle kizárási elvet) 1930-ban.
Kezdeti hullámfüggvényeknek a hidrogén atompályák tekinthetők.
A Y-függvényt egy determináns alakú modell-hullámfüggvénnyel közelítik:

A kapott egyenletek számítógéppel számszerűen megoldhatók.
A Hartree-Fock elmélet megoldásai megfelelő pontosságúak ahhoz, hogy kimutassák, hogy az elektronsűrűség héjakon jelenik meg az atomok körül, és kvantitatívan használható a kémiai periodicitás kimutatására.

A karbamidmolekula számított elektroneloszlása

Felhasznált irodalom