A gép és az ember.
Hány izommunkást pótol az egy lóerős gép?
A gépierő fontossága a termelésben
Már könyvünk elején feltettük a kérdést, hogy könnyebb-e, szebb-e az életünk,
minta régi időkben. Többet kap-e a nép anyagiakban, kultúrában, egészségvédelemben?
Minderre feltétlenül igennel válaszolunk. Az is köztudomású, hogy a jólétet
nem lehet egyszerűen csak követelni, hanem azt nekünk kell megteremteni. Az
iparcikkek olyan bőségét kell előállítani, ami lehetetlennek látszott volna
100 évvel ezelőtt.
Még 100 évvel ezelőtt is szinte kizárólag emberi és állati izomerő dolgozott
hazánkban a termelésben. Ma már alig tudnánk elképzelni, hogy mi lenne akkor,
ha a gyárakban, üzemekben újra az emberi erőre
tárnánk rá.
Nagyon érdekes kérdés az, hogy a termelésben hány dolgozó izomerejét helyettesítik
a gépek. Hány munkást pótolnak a gépek? Mert ha kiderül, hogy a gépek hazánkban
ma például tízszer annyi munkát
végeznek a termelésben, mint amennyit izomerővel lehetne elvégezni, akkor az
nagyjából azt jelenti, hogy a termelés legalább tízezeres, így legalább tízszeres
jólét megteremtéséhez van meg a munkaerő-alap.
Lássuk a tényleges helyzetet. Vizsgáljuk meg, hogy hazánkban mennyi munkaerő
dolgozott a termelésben 100 évvel ezelőtt, amikor a gépi munkavégzés
még jelentéktelen volt, és mennyi dolgozik ma?
Feltehetjük, hogy 100 évvel ezelőtt négy ember közül egy végzett teljes értékű
testi munkát a termelésben, a többi gyermek, nő és öreg volt.
Ebben az esetben négy ember számára termelt egy ember. Egy főre egynegyed termelő
embererő esett. Úgy is mondhatjuk, hogy a jólét egynegyed emberes volt az izomerővel
történő termelés korában.
Ma ellenben annyi erőgép dolgozik hazánkban, hogy az általuk végzett munkából
egy főre körülbelül hat ember munkavégzése
jut.
Hányszor több ez a réginél? Ahányszor a hat több, mint a negyed. Hat egészben
az egynegyed 24-szer van meg.
Hazai átlagban (nagyjából világátlagban is) körülbelül 24-szer annyi munkaerő
termel gépek alakjában, mint amennyi izomerő termelt 100 évvel ezelőtt.
Még ha egyéb körülményekre (pl. munkamódszerek fejlődése) nem vagyunk is tekintettel,
akkor is általában legalább 24-szer nagyobb
iparcikkek mennyisége, mint 100 évvel ezelőtt. És mivel a mi társadalmunkban
ezek mindenkinek rendelkezésére állanak, mondhatjuk, hogy legalább 24-szer nagyobb
a jólétünk, mint az a jólét, amit 1860 körül általánosan meg lehetett volna
valósítani.
Ez a kis meggondolás bizonyítja, hogy milyen fontos az, hogy minél több gépierő
dolgozzon a termelésben.
Hogyan lehet összehasonlítani a gép és az ember munkavégzését?
Hogyan tudjuk megmondani azt, hogy bizonyos idő alatt a gép hányszor annyi
munkát tud végezni, mint az ember?
Ha 1 kilogrammot 1 méter magasra emelünk, akkor 1 méterkilogramm (kb. 10 Nm /J/) munkát végzünk.
A mérések azt mutatják, hogy egy nagyon erős testi munkás napi 8 órán keresztül
úgy tud dolgozni, hogy minden másodpercben
6 méterkilogramm munkát
végez (baloldali ábra).
A napi 8 órán át teljes erökifejtéssel dolgozó munkás teljesítménye 1/12 lóerő |
Ennek a 200 lóerős gázturbinás motornak a súlya mindössze 70 kg. Fordulatszáma másodpercenként 600. Egy nap alatt 8000 dolgozó izommunkáját végzi el |
Az 1 lóerős gép pedig minden másodpercben 75 kilogrammot tudna 1 méter magasra
emelni.
Az 1 másodperc alatt végzett munkát teljesítménynek nevezzük. Ezért azt
mondhatjuk, hogy
az erős munkás teljesítménye 6 méterkilogramm másodpercenként,
az 1 Ióerős gép teljesítménye
75 méterkilogramm másodpercenként.
Most már ki tudjuk számítani, hogy az 1 lóerős gép hány izommunkást pótol, csak
azt kell megtudni, hogy a 6 méterkilogramm hányszor van meg a 75 méterkilogrammban.
Alkalmazzuk ezt az értékes adatot
Egy kis másfél lóerős
robogó motorja működése közben körülbelül 18 ember izomerejének megfelelő munkát
tud végezni (alábbi ábra).
A robogón ülőt 18 embererő vagy 3 igazi ló munkabírása röpíti.
Az autóbusz 200 lóerős motorja pedig 2600 ember munakabírásával dolgozik
Gondolt már arra, hogy a robogó tulajdonosának 18 erős munkás munkavégzése
áll rendelkezésére? Úgy is mondhatnánk, hogy saját egyemberes izomereje helyett
18 roppant erős gépmunkás hajtja a robogóját.
De még a robogónál is meglepőbb tényekre bukkanunk a környező világban.
Az átlagos kisebb kategóriás személyautók motorja körülbelül 50 lóerős.
Tegyük fel, hogy 4 ember ül a kocsiban. Akkor 1 emberre 50 lóerő : 4 = 12,5
lóerő jut. Ez embererőben 160-160 izommunkást jelent. A négy személlyel megterhelt
kisautóban tehát minden emberre 160 roppant erős gépmunkás izomereje jut, hogy
hajtsa a kocsit!
De ha a vezető egyedül ül Ilyen kiskocaiban, akkor 50 . 13 = 650 igen erős testimumkás
munkavágző képessége
röpíti. Szinte hihetetlen eredmény!
Bizony nagy a különbség ahhoz képest, ha a vezetőnek a maga izom erejével kellene
mozgatnia a járművét.
De az emberi izomerőn kivül rendelkezésre állanak a lovak is.
Mekkora a ló munkavégző képessége?
Egy ló munkavágzése
megfelel-e 1 gépi lóerőnek?
Nem!
Eszerint a robogó tulajdonosának 3 igazi ló munkabírása áll rendelkezésére, az ötven lóerős kiskocsi tulajdonosa pedig 100 igazi ló munkabírásával rendelkezik.
Meglepően olcsó a gépi munkaerő
Ha arra gondolunk, hogy az az 50 lóerős kisautó 24 óráig van üzemben, akkor
motorjának munkavégzése 50 . 40 = 2000 erős ember izommunkájának felel meg,
ha a munkások munkaideje napi 8 óra.
Sokba kerülne annak a gépkocsitulajdonosnak 2000 munkás bérét fizetni naponta!
De ha lovakra számítjuk át, az is ennyire meglepő. Az egész nap dolgozó 50 lóerős
motor munkája 300 igazi
ló munkavégzésének felel
meg, ha feltesszük, hogy egyszerre az 50 gépi lóerőnek
megfelelő 100 igazi ló dolgozik 8 óráig, azután váltás következik.
Háromszáz ló tartása, etetése, istállózása helyett milyen egyszerű és olcsó
azt a kis motort tartani a gépkocsiban.
Ma üzemeinkben, gyárainkban nem gőzgéppel, nem robbanómotorral dolgozunk, hanem
elektromos motorok végzik a munkát.
Hányszor dolgozik olcsóbban a gép, mint az ember?
Ha erre a kérdésre akarjuk megadni a választ, a villanymotort
vegyük számításba (alábbi ábra).
A villanymotorok
munkabírását, teljesítményét nem lóerőben,
hanem kilowattban szokás megadni.
Ezt még könnyebb mejegyezni, mint lóerőt.
(2002-es adatokkal számolva) Az elektromos
motor 22 Ft értékű áramfogyasztással elvégzi 3
erős testimunmkás napi izommunkáját (7.500 Ft összes munkabér - az 50.000 Ft-os
minimálbérrel számolva)
Hány erős testimunkást pótol az 1 kilowattos
motor? Mivel az állandóan dolgozó 1 lóerős
motor naponta 40 ember munkáját végzi el, azért az 1 kilowattos
= 1,4 lóerős motor
40 ember . 1,4=56 ember munkáját végzi el.
Most már csak az a kérdés, hogy mennyibe kerül az 1 kilowattos
motort 1 napig működtető
elektromos energia,
és mennyit tesz ki 56 munkás egynapi bére?
Kiszámítjuk a felhasznált elektromos energia
árát. Az 1 kilowattos motor 24 óra alatt 24 kilowattóra elektromos energiát
fogyaszt.
1 kilowattóra áram ára (2002-ben) 22 Ft, ezért a 24 kilowattóráért 22
Ft . 24=528 Ft-ot fizetünk.
Mennyi 56 munkás munkabére? Az 50.000 Ft minimálbérrel és havi 20 munkanappal
számolva 140.000 Ft a kérdéses havibér.
Végeredményben a 140.000 Ft munkabér szemben áll a 528 Ft elektromos energia
költséggel. (2002-es adat)
Egyszerű osztás azt mutatja, hogy az izommunka kb. 265-ször drágább mint a gépi
munka.
Elméletileg tehát, ha valamely üzem régebben 56 munkás izomerejét használta
fel, majd beszerezte a kis 1 kilowattos
villanymotort, ez
56 munkást tett feleslegessé, és a tulajdonos napi jövedelme az elbocsátott
munkások napi bérével lett nagyobb.
Ez érthetővé teszi azt, hogy a tőkés társadalomban a gépek alkalmazása miért
jelent növekvő munkanélküliséget, miért fokozza a vagyonkülönbséget a gépekkel
dolgozó gyárosok és a nincstelen munkások között.
De érthetővé teszi azt is, hogy miért barátja a gép
a munkásnak a szocialista társadalmi rendben, miért a közös jólét emelője, és
miért nem tűri a szocialista államrend azt, hogy a magánosok tulajdonában erőgépek
és velük hajtott termelőgépek, munkagépek
legyenek.
Minél több elektromos energiát
Egy ország életében az elektromos munkavégzésnek, az elektromos energiának
van a legnagyobb szerepe. Ezért mindenkit érdekel az, hogy hogyan állunk ebben
a tekintetben hazánkban.
Hány ember munkavégzésével ér fel az egy főre eső elektromos energia hazánkban?
Hazánk összes
erőművei 1962-ben annyi
elektromos energiát
termeltek, hogy egy főre (a csecsemőket is beleszámítva) kereken évi átlagban,
minden napra 8 munkás (8 órai) munkavégzése jutott (ábra).
Hazánkban a teljes erejű testimunkát végzők száma aligha lehet több, mint a
lakosság negyedrésze. Eszerint nincs hazánkban az a helyzet, hogy elektromos
energia alakjában
legalábbis 32-szer annyi munkavégzés áll rendelkezésre, mint amennyit az ország
összes munkásai el tudnának végezni. (Ezek az adatok már valószínüleg változtak)
Sok vagy kevés ez a világ többi országaihoz viszonyítva?
Majdnem pontosan megfelel a világátlagnak.
Szemmel látható annak szükségessége, hogy a termelés minden lehetséges területén
gépekkel helyettesítsük
az izomerőt ás minél több elektromos
energiát állítsunk
az ország rendelkezésére. (Ma már környezetvédelmi és egyéb szempontok mitatt
nem feltétlenül cél az energiatermelés fokozása.)
Az ország legnagyobb eseményei közé tartozik egy-egy elektromos
erőmű építése, sőt
még az olyan kétsoros újsághír is, mint például az, hogy "Tiszapalkonyán
megkezdte üzemét a harmadik 50 000 kilowattos
áram fejlesztő".
Ugyan ki gondol ennek olvasásakor arra, hogy ez a néhány szó annyit jelent,
hogy 70 000 lóerővel,
az ország összes dolgozóinak izomerejével több munkaképesség
árad szét megint az országba, hogy még fokozódjék a termelés a gyárakban, még
több fény legyen a falvakban,
ás még több gép könnyítse
meg otthon a háziasszonyok munkáját.
Mivel a munkavégző
képesség, az energia
ennyire fontos az emberiség életében, azért a következő
fejezetben az energiával
ismerkedünk.