A gép és az ember.
Hány izommunkást pótol az egy lóerős gép?

 

A gépierő fontossága a termelésben

Már könyvünk elején feltettük a kérdést, hogy könnyebb-e, szebb-e az életünk, minta régi időkben. Többet kap-e a nép anyagiakban, kultúrában, egészségvédelemben?
Minderre feltétlenül igennel válaszolunk. Az is köztudomású, hogy a jólétet nem lehet egyszerűen csak követelni, hanem azt nekünk kell megteremteni. Az iparcikkek olyan bőségét kell előállítani, ami lehetetlennek látszott volna 100 évvel ezelőtt.
Még 100 évvel ezelőtt is szinte kizárólag emberi és állati izomerő dolgozott hazánkban a termelésben. Ma már alig tudnánk elképzelni, hogy mi lenne akkor, ha a gyárakban, üzemekben újra az emberi erőre tárnánk rá.
Nagyon érdekes kérdés az, hogy a termelésben hány dolgozó izomerejét helyettesítik a gépek. Hány munkást pótolnak a gépek? Mert ha kiderül, hogy a gépek hazánkban ma például tízszer annyi munkát végeznek a termelésben, mint amennyit izomerővel lehetne elvégezni, akkor az nagyjából azt jelenti, hogy a termelés legalább tízezeres, így legalább tízszeres jólét megteremtéséhez van meg a munkaerő-alap.
Lássuk a tényleges helyzetet. Vizsgáljuk meg, hogy hazánkban mennyi munkaerő dolgozott a termelésben 100 évvel ezelőtt, amikor a gépi munkavégzés még jelentéktelen volt, és mennyi dolgozik ma?
Feltehetjük, hogy 100 évvel ezelőtt négy ember közül egy végzett teljes értékű testi munkát a termelésben, a többi gyermek, nő és öreg volt.
Ebben az esetben négy ember számára termelt egy ember. Egy főre egynegyed termelő embererő esett. Úgy is mondhatjuk, hogy a jólét egynegyed emberes volt az izomerővel történő termelés korában.
Ma ellenben annyi erőgép dolgozik hazánkban, hogy az általuk végzett munkából egy főre körülbelül hat ember munkavégzése jut.
Hányszor több ez a réginél? Ahányszor a hat több, mint a negyed. Hat egészben az egynegyed 24-szer van meg.
Hazai átlagban (nagyjából világátlagban is) körülbelül 24-szer annyi munkaerő termel gépek alakjában, mint amennyi izomerő termelt 100 évvel ezelőtt.
Még ha egyéb körülményekre (pl. munkamódszerek fejlődése) nem vagyunk is tekintettel, akkor is általában legalább 24-szer nagyobb
iparcikkek mennyisége, mint 100 évvel ezelőtt. És mivel a mi társadalmunkban ezek mindenkinek rendelkezésére állanak, mondhatjuk, hogy legalább 24-szer nagyobb a jólétünk, mint az a jólét, amit 1860 körül általánosan meg lehetett volna valósítani.
Ez a kis meggondolás bizonyítja, hogy milyen fontos az, hogy minél több gépierő dolgozzon a termelésben.

 

Hogyan lehet összehasonlítani a gép és az ember munkavégzését?

Hogyan tudjuk megmondani azt, hogy bizonyos idő alatt a gép hányszor annyi munkát tud végezni, mint az ember?
Ha 1 kilogrammot 1 méter magasra emelünk, akkor 1 méterkilogramm (kb. 10 Nm /J/) munkát végzünk.
A mérések azt mutatják, hogy egy nagyon erős testi munkás napi 8 órán keresztül úgy tud dolgozni, hogy minden másodpercben 6 méterkilogramm munkát végez (baloldali ábra).

 

 

A napi 8 órán át teljes erökifejtéssel dolgozó munkás teljesítménye 1/12 lóerő

Ennek a 200 lóerős gázturbinás motornak a súlya mindössze 70 kg. Fordulatszáma másodpercenként 600. Egy nap alatt 8000 dolgozó izommunkáját végzi el

Az 1 lóerős gép pedig minden másodpercben 75 kilogrammot tudna 1 méter magasra emelni.
Az 1 másodperc alatt végzett munkát teljesítménynek nevezzük. Ezért azt mondhatjuk, hogy
az erős munkás teljesítménye 6 méterkilogramm másodpercenként,
az 1 Ióerős gép teljesítménye 75 méterkilogramm másodpercenként.
Most már ki tudjuk számítani, hogy az 1 lóerős gép hány izommunkást pótol, csak azt kell megtudni, hogy a 6 méterkilogramm hányszor van meg a 75 méterkilogrammban.

az 1 lóerős gép annyi munkát tud végezni, mint 12-13 igen erős, testi munkás.
Ezt egy kis kiegészítéssel érdemes jól megjegyezni. Az a 13 munkás csak napi 8 árát dolgozik. De a gép 24 óráig is dolgozhat egyfolytában, mégsem fárad el. Ha tehát az 1 lóerős gép állandóan dolgozik, akkor 24 óra alatt nem 13 munkás munkáját tudja elvégezni, hanem háromszor több, azaz 39 munkás, kereken 40 munkás munkáját.

 

Alkalmazzuk ezt az értékes adatot

Egy kis másfél lóerős robogó motorja működése közben körülbelül 18 ember izomerejének megfelelő munkát tud végezni (alábbi ábra).

A robogón ülőt 18 embererő vagy 3 igazi ló munkabírása röpíti.
Az autóbusz 200 lóerős motorja pedig 2600 ember munakabírásával dolgozik

Gondolt már arra, hogy a robogó tulajdonosának 18 erős munkás munkavégzése áll rendelkezésére? Úgy is mondhatnánk, hogy saját egyemberes izomereje helyett 18 roppant erős gépmunkás hajtja a robogóját.
De még a robogónál is meglepőbb tényekre bukkanunk a környező világban.
Az átlagos kisebb kategóriás személyautók motorja körülbelül 50 lóerős.
Tegyük fel, hogy 4 ember ül a kocsiban. Akkor 1 emberre 50 lóerő : 4 = 12,5 lóerő jut. Ez embererőben 160-160 izommunkást jelent. A négy személlyel megterhelt kisautóban tehát minden emberre 160 roppant erős gépmunkás izomereje jut, hogy hajtsa a kocsit!
De ha a vezető egyedül ül Ilyen kiskocaiban, akkor 50 . 13 = 650 igen erős testimumkás munkavágző képessége röpíti. Szinte hihetetlen eredmény!
Bizony nagy a különbség ahhoz képest, ha a vezetőnek a maga izom erejével kellene mozgatnia a járművét.
De az emberi izomerőn kivül rendelkezésre állanak a lovak is.
Mekkora a ló munkavégző képessége?
Egy ló munkavágzése megfelel-e 1 gépi lóerőnek? Nem!

Eszerint a robogó tulajdonosának 3 igazi ló munkabírása áll rendelkezésére, az ötven lóerős kiskocsi tulajdonosa pedig 100 igazi ló munkabírásával rendelkezik.

 

Meglepően olcsó a gépi munkaerő

Ha arra gondolunk, hogy az az 50 lóerős kisautó 24 óráig van üzemben, akkor motorjának munkavégzése 50 . 40 = 2000 erős ember izommunkájának felel meg, ha a munkások munkaideje napi 8 óra.
Sokba kerülne annak a gépkocsitulajdonosnak 2000 munkás bérét fizetni naponta!
De ha lovakra számítjuk át, az is ennyire meglepő. Az egész nap dolgozó 50 lóerős motor munkája 300 igazi ló munkavégzésének felel meg, ha feltesszük, hogy egyszerre az 50 gépi lóerőnek megfelelő 100 igazi ló dolgozik 8 óráig, azután váltás következik.
Háromszáz ló tartása, etetése, istállózása helyett milyen egyszerű és olcsó azt a kis motort tartani a gépkocsiban.
Ma üzemeinkben, gyárainkban nem gőzgéppel, nem robbanómotorral dolgozunk, hanem elektromos motorok végzik a munkát.
Hányszor dolgozik olcsóbban a gép, mint az ember?
Ha erre a kérdésre akarjuk megadni a választ, a villanymotort vegyük számításba (alábbi ábra).
A villanymotorok munkabírását, teljesítményét nem lóerőben, hanem kilowattban szokás megadni.
Ezt még könnyebb mejegyezni, mint lóerőt.

Az 1 lóerős motor csak 75 kilogrammot. A 100 méterkilogramm körülbelül 1,4-szer annyi, mint a 75 méterkilogramm.
1 kilowatt megfelel 1,4 lóerőnek.

(2002-es adatokkal számolva) Az elektromos motor 22 Ft értékű áramfogyasztással elvégzi 3
erős testimunmkás napi izommunkáját (7.500 Ft összes munkabér - az 50.000 Ft-os minimálbérrel számolva)

Hány erős testimunkást pótol az 1 kilowattos motor? Mivel az állandóan dolgozó 1 lóerős motor naponta 40 ember munkáját végzi el, azért az 1 kilowattos = 1,4 lóerős motor 40 ember . 1,4=56 ember munkáját végzi el.
Most már csak az a kérdés, hogy mennyibe kerül az 1 kilowattos motort 1 napig működtető elektromos energia, és mennyit tesz ki 56 munkás egynapi bére?
Kiszámítjuk a felhasznált elektromos energia árát. Az 1 kilowattos motor 24 óra alatt 24 kilowattóra elektromos energiát fogyaszt.
1 kilowattóra áram ára (2002-ben) 22 Ft, ezért a 24 kilowattóráért 22 Ft . 24=528 Ft-ot fizetünk.
Mennyi 56 munkás munkabére? Az 50.000 Ft minimálbérrel és havi 20 munkanappal számolva 140.000 Ft a kérdéses havibér.
Végeredményben a 140.000 Ft munkabér szemben áll a 528 Ft elektromos energia költséggel. (2002-es adat)
Egyszerű osztás azt mutatja, hogy az izommunka kb. 265-ször drágább mint a gépi munka.
Elméletileg tehát, ha valamely üzem régebben 56 munkás izomerejét használta fel, majd beszerezte a kis 1 kilowattos villanymotort, ez 56 munkást tett feleslegessé, és a tulajdonos napi jövedelme az elbocsátott munkások napi bérével lett nagyobb.
Ez érthetővé teszi azt, hogy a tőkés társadalomban a gépek alkalmazása miért jelent növekvő munkanélküliséget, miért fokozza a vagyonkülönbséget a gépekkel dolgozó gyárosok és a nincstelen munkások között.
De érthetővé teszi azt is, hogy miért barátja a gép a munkásnak a szocialista társadalmi rendben, miért a közös jólét emelője, és miért nem tűri a szocialista államrend azt, hogy a magánosok tulajdonában erőgépek és velük hajtott termelőgépek, munkagépek legyenek.

 

Minél több elektromos energiát

Egy ország életében az elektromos munkavégzésnek, az elektromos energiának van a legnagyobb szerepe. Ezért mindenkit érdekel az, hogy hogyan állunk ebben a tekintetben hazánkban.
Hány ember munkavégzésével ér fel az egy főre eső elektromos energia hazánkban?

Hazánk összes erőművei 1962-ben annyi elektromos energiát termeltek, hogy egy főre (a csecsemőket is beleszámítva) kereken évi átlagban, minden napra 8 munkás (8 órai) munkavégzése jutott (ábra).
Hazánkban a teljes erejű testimunkát végzők száma aligha lehet több, mint a lakosság negyedrésze. Eszerint nincs hazánkban az a helyzet, hogy elektromos energia alakjában legalábbis 32-szer annyi munkavégzés áll rendelkezésre, mint amennyit az ország összes munkásai el tudnának végezni. (Ezek az adatok már valószínüleg változtak)
Sok vagy kevés ez a világ többi országaihoz viszonyítva?
Majdnem pontosan megfelel a világátlagnak.
Szemmel látható annak szükségessége, hogy a termelés minden lehetséges területén gépekkel helyettesítsük az izomerőt ás minél több elektromos energiát állítsunk az ország rendelkezésére. (Ma már környezetvédelmi és egyéb szempontok mitatt nem feltétlenül cél az energiatermelés fokozása.)
Az ország legnagyobb eseményei közé tartozik egy-egy elektromos erőmű építése, sőt még az olyan kétsoros újsághír is, mint például az, hogy "Tiszapalkonyán megkezdte üzemét a harmadik 50 000 kilowattos áram fejlesztő".
Ugyan ki gondol ennek olvasásakor arra, hogy ez a néhány szó annyit jelent, hogy 70 000 lóerővel, az ország összes dolgozóinak izomerejével több munkaképesség árad szét megint az országba, hogy még fokozódjék a termelés a gyárakban, még több fény legyen a falvakban, ás még több gép könnyítse meg otthon a háziasszonyok munkáját.
Mivel a munkavégző képesség, az energia ennyire fontos az emberiség életében, azért a következő fejezetben az energiával ismerkedünk.


Felhasznált irodalom